Verseskötetek - Fölös ébrenlétem

Álom-appendix a 93-as esztendőhöz

"Az ördög meglehetősen fakó jelenség
ahhoz az emberhez képest, aki tudja
az igazat, a maga igazát."
(E. Cioran)

Ahogy vonulgatott
egyik erdőtől
a másikig
ahogy méltósággal
vonta maga köré
a mennyei fátylat
s ahogy rétek
zúzmarás arcán
által lovagolt
egyre sűrűbb
szövésű lett
és egyre suhogóbb
selymű is
bár mégis más
mint a sors-rendelte
hóesés
más mint a tél
parádézó fehér
nagy vásznai ———————> amikre majd
                                                   Cs. K. Tivadar
                                                   százszor kimosott
                                                   pemzlijéből is
                                                   vér spriccel
                                                   a szétlőtt
                                                   mosztári híd alatt
                                                   Isten-szakállú
                                                   fehér zivatar

sem fedheti el <———————
ama látványt
hunyt szemekkel is
látva látám
hisz ott remegtem
s igen féltem
egy forgáccsá lőtt
mocsári vén tölgy
kráterében
két szívdobbanásnyira
és félsóhajnyira
az egyre közelítő
jégvilághoz
hová az Idő pimasz-barbárul
átkiáltoz
majd bolyhaiba
mélyült sáncait
színültig fújja
a Holdról induló szél
ezüstlő porral -
hát kövessétek
most már
az egyetlen fiú
sorsát
mert hátha
kaszabolhatnékja támad
a magabízó Heródiásnak
midőn —————————> körülvettenek engem
                                                 szép tétovaságok
                                                 s könnyűim eredtek
                                                 mosván az arcz-zománcot
                                                 hidegre hagyva
                                                 karácsonyi lángot
                                                 balkáni bujdosók
                                                 lettek az 3királ'ok

de a síkra mért <——————
ütések is jelek
okuljatok hát
és reszkessetek
hisz homorul
majd a Föld
mielőtt az igazát
tudó is leborul
Isten előre-küldi
harsonás
angyalát
és a felhőkön
túli evidenciákat
akkoron késő lesz
későre járhat
a kapott kulcsokhoz
hirtelen keresni zárat
és ——————————> keményen módosít
                                               redőnyös mondatán
                                               elzuhant éjszakát
                                               nappallá fölnevel
                                               utolsó békeév???
                                               számolja perceit
                                               odakint hóesés
                                               idebent árulás
                                               királyi térfelén
                                               virradtig van jelen
                                               bóklászva mintha más
                                               éledne fénytelen
                                               már csak egy villanás
                                               de mégis elvakít
                                               utolsó békeév???
                                               szörnyűbb mint ágyúzás
                                               keményen módosít
                                               redőnyös mondatán

de hagyd meg Uram <———
havadnak álmomban-esését
tétova hullását
szép vonulgatását
erdeid határán
hogy mindent takarjon
maga világoljon
sebesült Földednek
egyedül lehessen
Menny-bizonyossága
add meg Uram
add meg
ébredésig essen

(1993. december havában,
Dávid és Szilveszter napján)



< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez