Verseskötetek - Fölös ébrenlétem

Fölös ébrenlétem

éji futamok, szíves ütőhangszerekre)

Meszesednek a csigolyáim:
szaporodnak a rigolyáim.

                 +
Elszonettesült szürke világban
vértelen jambusok kattognak át
a túlexponált líraváltón.

                 +
Szomorú tapasztalásom lett:
akiket igazán s érdemük szerint is
régóta szeretek s szerettem
csak a távolság tartotta
meg őket szeretetemben -

mert biz a közelség
sok mindent lerombol
ha a legjobb szív helyén is
az érdek dorombol!
régies hímzés ama
hivatali felvédőre

            +
A vélt igazság:
már csaknem egy
tisztes féligazság!

            +
Mindenki mondja, mondja
s az benne a szép,
hogy senki sem hiszi,
úgy értem: aki legkivált
fújja, fújja - akár
a tortagyertyát, el!

            +
Jaj, a félelmet
ne hagyjátok kihalni!
Mikor félnem kellett volna,
nem mertem félni,
most, amikor már nem kell,
most kezdek el remegni,
vacogni a nyárban,
lehet - több okból is -
csak önmagamtól félek:
micsoda évek voltak,
s nem haltam ki: élek!

            +
Nem írok rövidet,
nem írok hosszút,
nem írok örömet,
nem írok bút -
ha itt élek
e fagyos intermundiában
régies hímzés ama
hivatali falvédőre
nem visz rá
a lélek,
hogy nem írok!

            +
Valahol valakik kalapálják
az egyedüli értéket,
s e mértékadó adó-vevők
nem ismernek mértéket!

            +
Tartani sötétben is
fölös ébrenlétet,
pedig aludni kéne
- csak gyerekként! -
úgy mint régen!



< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez