Verseskötetek - Fölös ébrenlétem

Beértek volna a kert bűnei?

Bizonyosat csak ő tudhat
aki kérdezgeti:
beértek volna a kert bűnei?
a hajszolt meggyötört férfi
még mosolyogni próbál
s minden  á d á m o k
csodálkozásával néz körül
ámul a túlérett gyümölcsök
féreg-gyötörte ornamensén:
mily tökéletes pusztítást műveltek itt
az édeni dzsungel legközepén
okulásunkra bőven lehet e látvány
és a siralmas tapasztalat
ha újra ád az Ég nyugalmas időt
világ elől elbújtató medárdos esőket
- gondolja a férfi
de nem veszi észre
az elárultatás meghosszúlt árnyékát
nem veszi észre
a könyöksuhanással letarolt füveket
a hírekből kiszivárgó vér valódiságát
pedig a nyár a kísértés ördögi koktélját
forralgatja már ha darazsak kések
örökké halasztott ügyek fullánkos testvérei
itt dönögnek a száz felé sajgó lomb-alagútban
a férfi szíve elszánás nélkül is sajog
miközben az északi szél
mint egy gátfutó olimpikon átlép
a mocsarasodó Dunán
a Dunán ahol már a dinnyehéjak gondolái
sem úsznak el csak a harangszó visszhangja köt ki:
tárgyilagosan kongatva fakult kottából is
hogy "baj van baj van..."
húzná már a férfi is
kapná kezébe a harangkötelet
mint Vörösmarty nagyszemű cigánya ama vonót
hiszen csak a züllés kis apokalipszisét
a reménytelenül áhított "méltó bukás"-t
akarja a világ - akarja frivol keretben
ha emigráns túlmohó sáskákat küld
meg alkalmas leszálló-helyet kereső
képzeletszegény UFÓ-kat
s ha nyári hulló almákkal is piacozó
éji harmatban gázoló szeretőket



< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez