Verseskötetek - Fölös ébrenlétem

Aranyló gemkapocs egy nekrológ szívében

in memoriam János, aki nem volt
szinoptikus, de annál inkább Székely,
meghalt Kr. u. 1992-ben

Leszálló helynek készült
de fűvel könyvekkel benőtt
rendetlen íróasztalomon
pont Talamon Fonzi friss
dedikált romanja fölött
egy egészen apró
valószínűtlenül aranyló
gemkapocs beleállt a nekrológba
+-be tett egy szónak
olvashatatlanná tette
ám annál érthetőbbé
formázták a jelet ők
míg az átvert gemkapoccsal átvert
ólomreszelékes világot
valaki kicentizett lépcsősoron
végsősoron fölívelteti a KOPONYAHEGYRE:
és három +++ ott keresztlik
visszavonhatatlanul.
Bizony átvert engem
ez a szenvedélyesen visszafogott
de roppant erős akaratú úr
nagyon is átvert mikor hosszú
segélykiáltású már-már szégyenítő
tónusú esdeklő leveleivel szülötte Fiát
akarta megsegélni gyámolítani
aki elkóborolt talán nem is tékozlóként
de kényszerből messze messze
s most (ill. akkor, lassan egy évtizede)
szenvednek egymástól távol
de az Apa különösen mert tehetetlen
és nem segíthet holott tudja átérzi a Fiú
szenvedését és hiába óvná kímélné
nem teheti nem teheti nem teheti.
Azt írja róla, hogy tehetsége az övét
messze fölülmúlja s lám ez a Fiú
éhezik talán bár kezét szaggatja
ormótlan kövekkel egy faragó műhelyben
holott a halotti kövek nem keltik
életre az élet művészeit
de ezek a kezek másképp bánhatnának
a kővel ha például kőszíveket gyalulhatnának
puhíthatnának művészi elgondolás
és szigorú akarat szerint.
Az Atya levelei szünettelen ritmusban
jődögélnek talán keresztül bolyongják
előtte Európát talán a fél világot:
segítsétek az én Fiamat ha csöppet
is szerettek becsültök értékeltek valamire
engem hogy meghajszolt szívemnek nyugta
lehessen hát segítsetek rajta akkor rajtam
segítetek rajtam a végsőkig elcsigázotton
kinek reménye fogytán s mindene kárba'
de gyógyulna vidulna tüstént ha átölelhetné
akiért ezek az éjszaka mínuszában
kikapcsolt lámpájú városban hibátlanul
írt levelek.
Aztán a Fiú épen egészségesen túlélte
az egyszeri kalandot pénzt is keresett
s keze is ép és haja szála se görbült
nagy királyok városa illőn befogadta
tisztes hajlékkal is várta hol kiteljesítheti
Apja által elhírelt ritka tálentumát.
Hogy az Apa megnyugodott volna
arról már nem jöttek levelek se másmilyen
fürge híradások csak a mégjobban
sötétlőn komorló betűkkel fényesített fekete
papirosok kezdtek váratlanul sokasodni
keserű következtetések mindenről lemondások
míg aztán nagy hirtelenjében
bár szinte megtervezve a végső visszavonásig:
érvényes zárás mikoris az egész egy pontba
egy fénylő pontba sűrítve.

Bizony fénylett ott: lett ott wattocska
a fénysötét égboltozaton.
Fénylett aranylott mint egy gemkapocs
ama nekrológ szívében.



< vissza Fölös ébrenlétem verseskötethez