Verseskötetek - Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek)

Eljött hát hóval, fényjelekkel

Eljött hát
félelmes világvégi fényjelekkel
eljött a hó

éjfekete szemű hónál fehérebb
arcú asszonyt küldött maga előtt
és eljött a vágy tavaszi hó ízére
remegő húsára

titkolva mégis
remegtünk sírtunk forgolódtunk
részegedtünk
hogy a jelenés tébolyát
tovaűzzük

de nem lehetett
mert szemében ott a sötétséget hordó
hatalmas fény:
őrülten szelíd asszonyi nézés

roskadoztunk a fénytől
- künn a fenyők hótól recsegtek törtek -
roskadoztunk és féltünk
a magunkban dörömbölő tétova gyilkostól

(egy festő valószínűtlen fényeire is gondolok
az emberpár alvónak tetsző arc-ikre átfénylik
amikor elemzem a történet nélküli csodát)

azt álmodom
egy gyertyával botorkálok valami kastély
örök sötétségre ítélt labirintusában
és szólítgatom hangtalanul

hóval kopogtatom halántékomat
mintha szobáját leltem volna fel
gonoszul elárulva hogy tudom:
ott van az ajtó mögött



< vissza Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek) verseskötethez