Verseskötetek - Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek)

Nincs formája tere

Még nincs formája tere
az árvaságnak
csak annyit mondok:
Apám után
pár évvel Édesanyám
is...
valaki exponál előhív
előhúz de már nem néz
a képre
valahogy úgy mint amikor
a lélek fájdalmában
a testet csonkulni hagyja
jöjjön el érte
a jó meg a rossz
de mindenképp megváltó halál...
hát ezért
a végigkínlódott temetői
séták
emlékállítás a faluvégtől
faluvégig vonulással
kapával öntözővel csokor virággal
aztán elképzelt kő
oda földágyuk fölé
"- így jó - már nem szólnak meg"
elrendeztem elrendeltetett
mondja augusztus legutolsó napján
a szél...
arccal állunk még a forróság
pofonjai előtt
és háttal az őszbe vájt gödröknek
de az árvaságnak
még nincs formája tere



< vissza Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek) verseskötethez