Verseskötetek - Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek)

Mesterek!

A tanítványok szökdösnek már
röpdösnek már: nem bírják a
gyűlölködés elsajátítandó tananyagát
- amivel más mestereket kellene illetniük -
nem bírják a feltétlen dicséretek
hosszan kitartott zengését
nem bírják tüdővel szájjal
s leginkább szívvel -
egyszerűen elmennek szöknek
az asztaltól imazsámolytól
örökre szegénylegénynek tékozlónak
legyintésre se érdemes hűtlen fiúnak
kegyvesztett bitangnak örökre bélyegesnek -
szótlan tűnődő férfiakat keresnek
kiknek nincs szavuk panaszra
- holott nekik lehetne bőven -
nincs kezük fenyegetésre
nincs lábuk a változó trónusokhoz
nincs szemük a mások birtokára
nincs egyebük a szótlan derűnél -
és ülnek a tanítványok a világ útszélein:
fűszál a szájban álomtövisek a szemben
angyali felhőbrokátban izzik a dél
de nincs éhség nincs korgó gyomor
nincs szomjúság semmiben nincs hiány -
vagy mégis-mégis ebben-abban
mert a megbillent fejek talán
a vidám szívű halott garabonciásokra néznek/látnak
a titokban ittmaradókra
akik a csillagok sziporkáival üzennek
a sírdombok zöldjével vagy beesett hantjaival is
madárfüttyel is s olykor a legárvább utcasarkon
szembejönnek mint egy káprázat álruhás hercegei
de leginkább az ég megfakult kárpitja mögül
figyelik ezt a szörnyű földi hajszát/felfordulást
figyelik a szökésben levő szolid fegyencruhákat:
majdani MESTEREKET.



< vissza Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek) verseskötethez