Verseskötetek - Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek)

Kiszálló önkéntes

"A vérbeli író korunkban is szabadságos börtön-
töltelék, s épp e kockázatos léthelyzet vállalása
különbözteti meg a betűvetés kufáraitól, akik to-
vábbra is, ma is dédelgetett védencei az intézmé-
nyesített társadalmaknak"
(Danilo Kiš)

Lám ma is
kiolvasom szegényes harangszavát
a Délnek:
mert süket lettem a sok fecsegéstől,
elszenvedtem számtalan merényletet
viszonylagos jókedvvel, épen, köztetek -
éppen ez jogosít fel arra,
hogy ne szóljak vissza semmiért,
tehát: néma is lettem, játékból kiszálló önkéntes,
de jósolhatom: alkalmasint majd mások szólnak
[helyettem]
r á t o k,
elrejthetetlen,
bár ideig-óráig még rejthető
bűnökre rábökve mutatóujjal;
másokra pazarolhatjátok tehetetlen düheitek,
ha még maradt egy szikrányi önérzet,
vagy egy besúgó arctalan-arc, aki
helyettetek is éber, mert helyetekre pályázik,
tehát sietős a dolga, mint kinek has- és szómenése
van...
én már ráérős vagyok:
a madarak alacsony röptéből kiolvasom a délutánt,
s a csilláros égből a ránkszakadó vallatást.



< vissza Múlik a jövőnk (Válogatott és új versek) verseskötethez