Verseskötetek - Kibiztosított beszéd

Hiányos névmutató

Már nyugodtan gondolok rád.
Álmodom ugyan még néha veled.
Reggelre homályba tűnik a szád.
Tétován fénylesz egy szerelem falán.
Ahová ím: fölkarcolom a neved.

*

Olíva-kenőcs illatosította korláthoz
Láncolt egy különben is fegyencet, ki
Genezisében mutatta már
Annak jelét, hogy rabja lesz.

Olyan sötét, olyan világos nem
Lehet sohasem az ég, mint éppen ott.
Gondolj rám, ki egyszer még
Alázott időmben is magasztaltalak.

*

Azért e névre jobban dobog...
Ne tagadd, nem tagadhatod!
Nélkülük szíved egyhatod
Arktiszán csak a fagy lobog.

Játékom egyetlen jégkocka,
Ujjaim között sikló gyönyör.
Déli hajfonatodban delejtű.
Imádlak te zöldszemű
Tigris, ha tested meggyötör.

*

Énekelt hosszan a szíved.
Véred folyóim sápadtságán
Annyiszor könyörült.



< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez