Verseskötetek - Kibiztosított beszéd

Változat

"Ám jöjjön a halál. Felénk siet a perce
a messzeségen át, mint apró vonatunk.
Szabadság ideje. Almafák fehérsége.
Összeölelkezünk és már így maradunk."

(Milan Kundera: Változat c. verséből -
Weöres Sándor fordítása)

a szabadság váltóőrével őgyelgünk
a sínek fölcsíkozott mezején
ez itt kedves Milan
tulajdonképpen pálya tér
ez itt a nap
a szabadság végtelen szemaforja
most éppen holdra csillagokra állítva
mert változatlan az éj kedves Milan
mióta mióta mióta már
én idióta szamár
a szemafor zöldjében legelek álmomban
meg nappal is
ebből következik minden rozsdás síngörbület
megy a Prága- Párizs szárnyvonalon
egy LASSANGYORSULÓ feliratú különvonat
Brünnél integetett ugye?
könyékig kinyúlt az üvegen
ott zakatolt fülében
la vie est ailleurs | la valse aux adieux
és ringatózik a sírás
a lezárt szemhéjak mögött
ott kering a föld
és akik megkerülik a földet
az állomásokon szótlan utasok
ötvenhatosok hatvannyolcasok
hetvenhatosok nyolcvanegyesek
és főleg tömegesen egyesek
a tavalyi menetrend csatlakozási
csalafintaságain hümmögünk
unottan szotyolázunk köpködünk
pár percen múlt az életünk
la-la-la-la ömlik az automatából
la-la-la
minden állomás
minden szemafor
a miénk
minden váltóőr a mi emberünk
mint a szabadság lehetséges változata
a független változók függvényében
a köd és eső agyonfakított "függönyén"
a messzeség gyanús közel
halkan súgja a hangosbeszélő
múlik a jövőnk
csak jövünk megyünk
ez itt kedves Milan maga igazán tudja
milyen a pálya tér
a síneket súroló kerék
ez itt füsttel telt váróterem
ez itt a helyzet elkeverem
a sírást a kottázhatatlan vonatfüttybe
meghalni majd
meghalni majd később
most beletemetkezünk a legjobb menetrendbe
időnként meg-meglassul egy vonat
oldalán olajfölirat
BAMBUSZNÁDEGYENESEN VISZ UTAD
VALAMI BALSORSKERESKEDÉSBE
ha fölnézel majd integess

(1982)



< vissza Kibiztosított beszéd verseskötethez