Verseskötetek - Földi pörök

Felé hullunk a porszemekkel

(hommage à Teilhard de Chardin)

1.

szél hatalmas zárójele
idő lépcsők nélküli toronyszobája
lék egyetlen hala
süvítés magasság jégpikkely -
és annyi ázsiai csont között
tartozunk vajon egyetlen marokban
vergődve is a gerinchúrosokhoz?

2.

nyitott borítékban jön
az Ő lépése
de nem kódolhatom
a legbonyolultabbat:
életemmel folyvást csak egyszerűsítem
mert: - csontokban alszik Ő
        de nincs hozzám szava
        majd álmából kinő
        nem lesz hozzád szava
        egén páfrányidő
        szemén nagy éjszaka -

3.

amíg a szén tömörül
amíg a lelketlen tárgyak megremegnek
amíg az érdes fű
állítmány nélkül is széna lesz
és a hangtalan kőbe sírás
visszhangja költözik
addig erőmű szűzmágnesek
sugárzása az Ómega felől
megholt csigák biztatása
fénylik tovább a szénben

4.

hiányzó időtlenség ura
mélyülő kövér gödörben
petárdák forró ívén fölszáll
s tudja már vagy sejti éppen
ki volt az ember
miért lett mindenből kilátszó
a porszemek között s akár
a fém merev - "vánkosán néhány
tévedésnek fejem még lustán
elhever" - és nehezékként
tetézve ott egy világnyi lékben
a biztos tudás is negatív tétel

5.

szél valamerről ide süvölt
ha közel az idő
kutyavonítás nagyzenekarra
szándékom ellenére is Ő jön
túl a kritikus pontokon
vonalak szárában szögében
átörvénylik visszahajlik a központ felé



< vissza Földi pörök verseskötethez