Verseskötetek - Földi pörök

Visszatévedő

Nem lehet tudni meddig jutott.
S kire mit hagyott mikor útrakélt.
Bizony meg lehet unni a folyton indulást -
mondták a párás-szemű kis tavak
a rohadó kontinens köldökében.
Bizony sok víz a tenger.
És hosszú izzószál az Egyenlítő.

Nem lehet tudni meddig jutott.
De most itt van. Decemberi ajtómon
ablakomon az éji csillagok társaként
dörömböl és vacog. Ő lesz a jelképtől
eloldozott. Visszatévedő és mégis
reményben győztes. Tehát beengedem.
Szállást kap. Aztán újra szállani fog.



< vissza Földi pörök verseskötethez