Verseskötetek - Földi pörök

Tanúvallomás

Annyi, de annyi versről kiderült,
hogy csak a papírnak voltak bőviben.

Írtak a költők, kotlottak,
töprengtek kiemelt órabérben.

És a futószalagról a Főmeós
még éjfél előtt beszerzett egy

versrokkantsági bizonyítványt:
legyen nekik ez ihlető bátorítás.

Szürke kavicsok csikorogtak
a szürkeállomány agyonkínzott

fövenyén; mintha a Fiastyúk
éppen lábunk alá tojta volna

ezt a Föld nevezetű biliárdgolyót,
olyan egyszerűnek látszott most

a gyártási eljárás: csak betűk
és sorok egymás mellé és alá.

Hittek ebben az életveszélyesen
szorgalmas, sors-vézna alkalmazottak.

Csupa holtfáradtan alvó, lehűtött
vers zümmögött a jégveremben:

a korszak mammut-tetemét voltak
hivatva - bizalmilag - tartósítani.

Olvastak hát és felejtettek,
akiknek emlékezniök esküdt kötelesség;

még akkor is, ha a képzelet s álom
darazsai történelmi fullánkokkal

ott röpdöstek a szív és száj
hatalmas odvai körül; de mézreményű

illatok, friss lég helyett
a megromlott áru bűze kanyargott

az odvak minden járatában.
Aknákon sétálgató, vizen járó

vállalkozások izgalma alig
kísértette meg a verset.

Pedig lett volna miért koplalni,
hinni egyetlen sorban,

négysorosban, sírfeliratban,
házak falára fakult árnybetűkben.

Aki még meg nem vakult,
jöhetett unalmas expedícióra.

Papírtenger-észeti Akadémiák
langyos locsogása közepette

lélegzetvisszafojtva lestük
a kivonulás nyílt alkalmait.

De nem jött parancsszó, nem
lehetett sejteni merre is van

a bizonyosnak vagy bizonytalannak
egyként nevezhető hátraarc.

"Így volt, biztosan így volt
Biztos úr" - ám létezhet verstanú

számtalan: befelé robajló csöndek,
kopások, szívromok, vértanú-hallgatások.



< vissza Földi pörök verseskötethez