Verseskötetek - Földi pörök

Föléírás(ok)

I .

A táj fölé
füstben remegő levegőre
akár cirkalmas betűkkel
is - hogy elhagyod, ez lesz
az utolsó tűzrakás, recsegés,
füstbementterv-idény mióta
jársz, visszatérsz, köszöntöd
- de most kegyetlenül kattogó
szívbillentyűkkel az estéli
homályra ráírod, fölkarcolod.


II.

Az éj fölé
és alámerülve már minden
szemeid zárná a párnák puha
börtönfalába: aludj, aludj,
álmod saruját levetve szökj
meg a tárgyilagos pihenésbe;
lábad ne húzd állad alá, ne
gömbölyödj amőba-testté, mert
álmod is nyugtalan-görbe lesz,
és földerítik szuperműszerek
hogy mitől - álmatlanul és
alvatlanul színleld ágydeszkától
ágydeszkáig a békés állampolgárt,
s virrassz az éj fölé száz Napot
keltő, ezer madárfüttyben, méteres
harmatban lüktető hajnalokat!


III.

A költők fölé
                      (litánia-részlet)
kiket képzelünk esetleges
válaszunkban a központi kérdőíven:
álomváltókat, képzeletszabályozókat,
szabadságfékezőket, reményszabotőröket,
kétségoszlatókat: bérpiros milliót;
és földet képzelünk, jó sokat, hogy
ne rázzanak - - -
      Fehéregyháza földjét
       Házsongárd földjét
         Kerepes földjét
        Farkasrét földjét
         Magyarország
               földjét
              Európa
               földjét
     a   FÖLD  földjét
és verseket képzelünk föléjük
szemnyitogató szemfedőnek,
s bólintanak a fényes kézjegyűek:
megannyi földalatti lézerágyú,
semmivé-hamuvá lövik a gyáva papiríveket.



< vissza Földi pörök verseskötethez