Verseskötetek - Földi pörök

Kegyetlen álmot kaptam

Jékely Zoltán halálakor

Az ember fölriad
hatalmas álomból kél
óramutatónk még hajnali mezőkön jár
szépen faragott botokkal napos hegyekből ő jön
vagy pisztrángos pataktól sietőn
mellette fújtat két szívbeli rokon:
Dsida Jenő meg Kuncz Aladár.
- És mondom neki rosszat sejtve
virrasztva fogvacogva -
k i  a z  á l m o k b a n  i s  b í z o t t
          e l e i t ő l  f o g v a
              ott látlak én
           álomból riadva
            nagy álmok
            keresztjén
didergőn kisdiáknak ott
ott az  e n y e d i  őszben
a  n a g y k o l l é g j o m  kapujában
s ifjúi fővel Vasvári Pál nyomában
Marosszentimrén templomrom szállongó porában
és Párizsban a rue de Lanneau-i szállodában
Rezeda Kázmérral egy batárban
áthevült csokrokkal a Tabánban
Áronkával meg itt a Trombitásban
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
De nem folytatom.
Úgy látom őt mint aki életben
és sötéten izzó verssorokban
egymaga milliom halált hordozott.
Mint kit a rettenthetetlen égi körben
       (A. B. F. R. A)
már átaljárnak a psalmusok.

(1982)



< vissza Földi pörök verseskötethez