Verseskötetek - Halántékdob

Ködhimnusz

Odüsszeusz nem tér vissza
Penelopé sálat köt
Fejünk fölé koronának
Égig hömpölyög a köd

- világigérő hosszú ködben
mikor minden egy más-világból
látható csak tisztán, ahol rettentő
agyroncstelepeken a latolgatás tűnik
a legjobb narkózisnak, szóval ebben
a józan helybenzsákbanfutós korban
el kell gondolnom a hajnali gyereksírást
a Concerto legtisztább és legszebb
tételének, mert esélyünk van és esélyünk
tökéletesen egyenlő a NAGY-NAPÉVAL:
egyszer mi is NAGY-SÖTÉTSÉG leszünk,
sugározzuk a fekete fényt a Föld
gyémánthibrideinek s a kiürült tárnák
is felszínre gurulnak két végső-vacogó
párhuzamoson, létünk-agyunk telepeire
töményebb, csillogó fekete űrért,
hogy válaszolunk tehát a majdani
feketelevelű költők kérdéseire, honnan
veszünk lámpást, színes filctollat,
mozgó szelet, és milyen ágbogat öntünk
az egyenlítői csillagoknak???
Sötéten de vakon is látható:
nem elhanyagolható kérdésekkel
tapétáztuk ki álmatlan éjeinket,
és még e pillanatokban is verssel
lékeljük a másik világ innenső
partjairól a ködhimnusz lazább
taktusait: hogy, kopogja le,
           szólmizálja,
           dadogja végre el
akár: egy gyáva politikus
akár: egy sokfelé húzó egységpárt
akár: egy filmsztár a leghülyébb pornóból
akár: egy nő, lehet Alaszkából is
akár: egy amputáltkezű futballkapus
         a FÖLD- HOLD szuperdöntőről
akár: egy programoktól megvadult számítógép
akár: egy költő az eddigi 1977-ből, akik
         nemtermészetes haláluk ellenére is
         eljutottak a Kerubok közé
                  dadogja végre el:
mit lépünk ma délután a jobb lábunkkal,
estére mit a ballal, S. O. S.
még csak ma reggel van, régóta reggel,
ezért lesz félelmetes a délután, kétségbeejtő
az este. Én különben bátran elsírom:
         nem félek a holnaptól, mert
lehet, hogy holnaptól se láb, se lépés, és
a NAGY-FÖLDSZELVÉNYEN minden
         tippünk törölve -

Fejünk fölé koronának
Égig hömpölyög a köd
Odüsszeusz nem tér vissza
Penelopé vízbe köp



< vissza Halántékdob verseskötethez