Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

Tíz májusi hosszú méla sor egy ártatlanul hetvenkedőnek

Szeretettel Ervinnek
 
Leronthatatlan nyugalmú bátyánk: bizony rácpácegresi!
Átöleli néha az Isten, és Őkelmét akkor nagyon szereti.
Zengedez égi kútja s fényben füröszti Csillagmajort.
Álmodik nekünk csodát, hát csodáljuk is nagyon
Ritka szavait meg szakállát, pláne, ha meglengeti!
 
Estélig bekerít hetven hold liános négyszögletű erdőt.
Reggelre barátja lesz minden gyerek és mesétlen felnőtt.
Vígan lépdel a Lónyay sztríten, ha fáj is kicsit a lába,
Időnként azért haza-hazanéz Tolnába, Baranyába,
Nehogy hűtlenségen kapják: dicsérjük érte a Teremtőt!
 
(2006)


< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez