Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

Visszhangzó lépcsők egy eleven Balassi-szoborhoz

Némely dallamomban 
súgásod ahol van
te nyitottad meg számat
 
Énekem legvégül
majd veled is békül
tizenhatodik század!
 
Láttam ifjan én már
nemzetem mint rontják
szakadatlan pörökkel
 
Minden ékességit
földig lerombolják
veretik az törökkel
 
Dúlásra jött hordák
mindig megóhajtják
szüzeknek szép seregit
 
Viszik Drinápolyig
gyalázzák napestig
rajtuk vajon ki segít?!
 
Vannak aztán bévül
fajtámnak díszéül
pogánynál pogányabbak
 
Elöntött a posvány
vélük hadakozván
fertelmes utálatban

Bűnben hentergésem
reménytelenségben
láttam magam már holtan
 
Szívemnek balzsamát
homályban keresvén
magamat kaszaboltam
 
Bánkódván eleget
pokolra szánt lelkem
bocsánatért elhoztam
 
Hogy bűnöm oldoznád
merészeltem hozzád
folyamodni imákkal
 
Messzi zsoltárokbul
gyakorta kicsordul
könnye Dávid királynak
 
Ezért lobogómon
zsoltáros hárfája
életemet kimondja
 
Kardom tükörére
envérem is csordult
édes hazámnak gondja
 
De nem véres szablya
nem is szemek rabja
volnék Balassi Bálint
 
Zólyomnak szülötte
világnak űzöttje
bátran elédbe áll itt:
 
lelkemet akartad
szívemet facsartad
testemet megrongáltad
 
legyen akaratod
sorsom záróköve
lelkem immár tenálad
 
Legszebb dallamomban
zúgásod ahol van
te nyitottad meg számat
 
Énekem legvégül
veled is megbékül
tizenhatodik század!
 

 (2004)



< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez