Verseskötetek - Sárfelirat (Posztumusz versek)

H (9)


Nem tudja miért kísérti
miért pont ezt a történetet
álmodja rendületlenül:
valami világvégi
lidérces ispotályban
múltszázadi szakadt
koszos lepedőt terít alá
egy fogatlan angyal
amúgy itt kedves
kedvetlen nővérke lenne
tegnapi munkanélküli
szerencsétlen aluljárólakó
papírgöngyöleg ágyon
vagy egy ócska sarki prosti
akinek végrendelkezne
azaz diktálna gyorsan
de persze nem tud írni
szegény totál analfabéta
ezért hát kínlódva
legutolsó daccal
befordul még a falnak
s vizenyős málló fehérjére
maga kapar föl
csonkig rágott vérző
körmével annyit:
Jegyezzétek meg jól
felebarátim
hamari hullajelöltek

a gazok és gazdagok
sem kivételek
(csak közönyükkel öltek)
egyszer biztosan meghalnak…
és nem menti meg őket ettől
sem ördög sem angyal!



< vissza Sárfelirat (Posztumusz versek) verseskötethez