Verseskötetek - Koronatűz

Lopd el!

Kerted lapály-válla mögött
kihemperegsz az időbe


szakadt szálú köldökzsinór
nem kötözhet oda többet.


Búzaszemes nyár-csillagok
pörölnek, de átruháznak


valamit a konok fejjel
rugdalózó fia-fának.


Váramat már építgettem
a lezúzott hó-tusákból


azt kéne most megpróbálni
öklömre pottyant villámból.


Titkaimat kicsépelték
jég-törölközős hidegről


némán kiolvadt csont-kedvem
nagyanyám-fércű zsebemből.


Csúzlinyélről gránát koppant
kertünk alján tűz-kakasra


senki nem teríti ingét
kötözi a vért bugyorba.


Katapultos szamárháton
röpítsd szavad ki a kertből


ezért a mákszemnyi kincsért
lopd el szíved Názáretből!



< vissza Koronatűz verseskötethez