Verseskötetek - Koronatűz

Anyámmal hófehérülök

Asszony hófehérül az őszben
és felgyújtom szoknyarojtját
hamuvá porrá, szavalgatom
neki: - "hátamon a zsákom
zsákomban a mákom" - vijjogom
a maradék földre le

csollánzsákban, levágott
mákfejekben dörömbölök s ha
börtönöm marad e kéklő gubó,
anyám én attól álom leszek!
kisiklatom a fecskéket is
toronyiránt velük északnak el

pax-diáksapkám páncélzatát
összegöngyölöm, szívem már
lélekvesztő és atomtorpedó
ahogy piros szíveken kiköt,
valaki eltérített vagy
jóra vezetett: sapkámat
egyedül Ő vasalja ki

bevallom sok kávét hörpölök
a többit erősen fogadom...
s tagadom - de nem "kocsmatőtelék"
anyám én attól méreg leszek!
halottak napjára, Szen' Mártonra
már meg sem érkezek

lányok után minden
csavargásomat akár a leckét
felmondtam, menyasszonnyal
többé nem ijesztek mezőt,
vadnyulat, bár a város szélinél
őznyomra leltem szerelem
szeptemberében az utolsó
buszok ideje után és minden előtt

Erzsébet napra levelem,
sosem díszes lapom, mint
Szűzanya-Mária meglátogat, de
betlehemi első királynak innen
elszököm, ajtódon hóval hideggel
beesek, fenyőkoronás pillanatban
jászoltérdeinken ringassuk meg
a kisdedet, hát "fel nagy örömre"

hűlt helyemre a szaloncukor,
a 365. nap kopog mámortalanul
ahogy indul megint egy megbicsaklott
év, felpofozott ébresztővekker,
ahogy megint és ismét reménytelen,
s én valahol józanodva nyugtalan
leszek! - mint dördülés előtt
az apróvadak, nehogy ez évben
jöjjön távirat, melytől szétszóródok
mákként a semmibe, ha így szólítana:
"ANYAAD ....................... GYERE"

de kányafekete gúnyám nincsen
Isten nem lehetsz kegyetlen
álom leszek, méreg leszek
vagy hó! - mindent belepek,
rálicitálok az időkre, már
tízforintos pelyhekkel jövök,
befödöm vizek homlokán a
sírást s anyámmal hófehérülök



< vissza Koronatűz verseskötethez