Verseskötetek - Koronatűz

L. E.-föl a bolond kútásó kútjában

Lázár Ervinnek

Mélységes magasság peremén
lebetonozva az űr és az Úr mosolya
midőn derékig égi szeszekben
"tocsogott és locsogott" az emberfia;
de hogyan jutott idáig?
hiszen az álmok felhajtóereje,
meg a kiszorított vizek súlya...
kérem, egyszer "felpörög a kútkáva"
            s engem csap pofon:
             örök jel maradhat
                    arcomon
               ha kötél lánc
            vödör csörömpölés
           után kimerve minden
           atlanti űr és csendes
                    tengerár.
Sóhajtozok, hogy gyűlne simává a víz
talpunk alatt s az égigérő kútban
csúszkálhatunk föl s alá a mélységes
magasság pereméig mert minden jégmagány
            fejjel fölfelé röpteti
a kútásókat, kockás, kockázatos ingben.



< vissza Koronatűz verseskötethez