Verseskötetek - Koronatűz

Segesvári nyár

Szabadság, Szerelem,
Segesvár, Dárdahegy!

Éltem 26 évet;
átállítom a szívverésem.

És dobták testét lefelé,
egy dacos szaltót csinált,
piroslott ingén a vér,
szemében izzott parázs.

Halottak a szemfedőim
engem dobtak legelőször,
csontok, szív-helyek ölelnek,
jelöletlen porló hősök.

Pár papiros szerterebbent,
mikor rámcsapott a halál,
e verseket nem temették -
csak a szél pörgeti tovább.

Feketére mos az eső:
megszólalnak holt kereplők,
megmozdulok, búvok elő.

Átlátszik az összes csalás,
minden kétség egy villanás.

És az évek elcipelnek,
fűrészes hátukra vesznek.

Kezem lerogy egy virágra,
beleordítok a NYÁRBA!



< vissza Koronatűz verseskötethez