Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Ezredváltó sorok Illyés Gyula epitáfiumához

Tizedelt kétely, gáncs, gúny, tévedés;
hullt s halt az egy, de haladt az egész.”

Csillagtalan
és álomtalan
beh nagy vallató éjszakákat
cipelek szívben csontozatban
mégis idegvég-józan látomásban
elmúlt jövőm
te szörnyű század!

Nagy láncfényesítő soraidban
hányszor fenyített ezeréves
sejtek és gének
csoszognak egyre
apadó véráramomban
hajnali ködös vesztőhelyre
és a virradat kegyelme hol van ?

Ám tőlük én... soha kegyelmet...
…de kérnem is fölös volna bármit
mert világos gondolatra restek
hát nem szívelhetik jobban az e g é sz e t
mint a tiszta homálytalan E g y e t
ha mondatára uszulnak pribékek
korcs vérnyaló veszett kutyái.

Mert átkelni ezen és azon
a félig-enyém is
szörnyű századon
mint a hun-pupillájú Árpád
kinek a szűkülő jövő is „t i s z t e  v o l t...”
kelt át így Vereckénél
a karéjos Kárpátokon.

Micsoda hit kellett hozzá
és miféle mély
máig döndülő konok akarat
verte sziklába érvelő cölöpjeit
hogy hírmondónak
a szabad lélek itt
mégis megmaradt.

Ha szétszórva is bár...
komor homlokredőkben
a fénylő gondolat:
merész hídként ívelni át
olykor magunk fölött is
bizony nem kis trouvaille:
magyarban óvni a magyart.

Mert „a  l e g n a g y o b b  b á t o r s á g
a  r e m é n y” e delejes
évülhetetlen statikában
és olykor a csepült „j ó z a n s á g
a  l e g f ő b b  h ő s i  á l l a p o t
mikor már minden veszni látszik
Isten ad még egy utolsó lapot.
….
E lapról álmodtam mostanában
és már olvasom is róla mohón
talán nem vész el magyarként
ha költők idegszálai
bújtatják hű szavait
nézd hogy lengnek a szélben a nádban:
bujtogatják újra a jövőt s a valót.

(2002-2003)



< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez