Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Így lesz majd

Vakká kövezett értelem
világtalan s elégtelen...
nem lát nem érez semmi bajt
hát vakon-bízón vesztébe hajt.

Mint itt ez a dőlő pajtafal
csalános támasztékaival
már nem is gondol velem
ha mindig későn érkezem.

A ház még állna valahogy
bár udvarát fölveri a gyom
fűben fuldokló vén szilvafák
áhítják a széna illatát.

Egyszer úgyis mindent lekaszál
az első és utolsó kaszás...
így lesz majd és nem kérded miért:
lélekharang szól mindenkiért.



< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez