Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Öreg pap - tűnődő, esti imája

Dr. N. L. hat évtizedes szolgálatára

Terveid rengetegében, Uram
már láttad az én egyetlen utam,
áttad a fiatalban a roskadt öreget:
Feléd vándorló lábnyomaimat.

Láttad ifjú fényeimben az árnyakat,
ha szembejöttek párban az úton,
el ne vakuljak, hát küldtél elém
mély börtön-kátyukat, ezt is tudom.

De adtál óvni szétszórt nyájat is,
kiknek szolgáló pásztora lehettem,
ha erőm már éppen megfogyatkozott
a Lélek épített falakat helyettem.

Kezem és lábam gyakran megremeg,
olykor látnom és szólnom is nehéz,
de az út szívemben mindig egyenes,
hiszen mágnesként vezet az a kéz:

a Te kezed, – és akaratod gyémánt
csöndjében hozzád tart estéli utam,
mit fáradt lelkemmel már némán
látok is bölcs terveid szerint, Uram.

(2000. június 18.)



< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez