Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Derűs glossza az olvasás évében

Egy derék könyvtárigazgató, miután szelíden nehezményeztem, hogy könyvtárában csupán egyetlen régi (az elmúlt század hetvenes éveiből való) művemet találtam a szabadpolcon, holott találkozóra hívott, ráadásul meglepően tisztes számú és érdeklődő közönség ült velem szemben, néhány nap múlva fénymásolatban elküldte az Alföld 2001. februári számából a 67. oldalt, ahol a lapszélen három hosszú felkiáltójellel és egy kisebb kérdőjellel üzent, pontosabban így hívta fel figyelmemet a kitűnő olvasásszociológus Nagy Attila Folytonosság vagy törés a magyarországi olvasáskultúrában? című tanulmányára, mely az MTA Szociológiai Intézete által végzett 1996-os felmérési adatokból von le következtetéseket, illetve tesz figyelmeztető megállapításokat a fénymásolt oldal harsányan megjelölt részében:
„Ráadásként hadd tegyük közzé az éppen olvasott könyvek listájának éllovasait. A megkérdezettek (5000 fő) közül minden századik Lőrincz L. L. műveit (A nagy mészárlás, Monszum, Gyilkos fa, A suttogó árnyak öble, A megfojtott viking mocsara, A gyilkos mindig visszatér, A vérfarkas éjszakája stb.), illetve az amerikai „slágerszerzőket” említi. Rajta kívül (Lőrincz L.L.) az élő magyar irodalmat nem Sütő András és nem Lázár Ervin, nem Petri György és nem Nagy Gáspár, nem Gyurkovics Tibor és nem Konrád György, nem Nádas Péter és nem Csoóri Sándor képviselik, hanem (sorrendben) Moldova, Berkesi, Esterházy, Müller P., Vámos M. és Vitray T.”
Azóta lehajtott fejjel járok. Szégyenkezem. És megfogadtam, hogy a következő könyvemet csak két példányban jelentetem meg. Az egyik példánnyal (természetesen ajándékként) a derék igazgató közkönyvtárát gyarapítom. A másik életfogytig a nyakamon marad: afféle családi emlékkönyvnek. De a derék igazgató, lám folyóiratokat is olvas,... sőt: küldöz, /így üldöz, /na jó, /legyünk jók:/ üzenget... Máris szép a világ: holnap írni fogok (már rég írtam! )az Alföldnek. Az olvasás évében egy olvasó is olvasó! A versolvasó meg triplán számít. (ez utóbbi mondat egy másik derék könyvtárostól való, aki persze szép és darázs-derék, és főleg Nadányi-verseket suttog.)



< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez