Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Mint a jó halál...

Vannak férfiak
akik csak a feltűnően
szép nőket veszik észre
s vannak akik csak
a feltűnően csúnyákat
s akadnak olyanok is
akik a se szép se csúnya
hölgyeket favorizálják
azok után kószálnak
egy életen át
mert köztük vannak
egy-egy külső vonás
vagy belső tulajdonság
világcsúcstartói
az ilyenek között látni
a legszebb hajúakat
a legjobb lábúakat
a leggyönyörűbb szeműeket
a legbársonyosabb bőrűeket
s a legformásabb keblek
büszke tulajdonosait
s valószínű hogy
a legtisztább lelkűek
a legjobb szívűek
a legkedvesebbek
a legokosabbak
sőt a legjobb szeretők is
közülük kerülnek ki
s kiderül hogy a szépnek se
de csúnyának se mondható
átlagból egy ízléssel
elhelyezett szeplő-felhő
egy durcásan összeszorított ajak
egy áttetsző fülcimpa
egy őrjítő térdkalács
vagy egy átkulcsolható boka
lesz az amitől és amiért eldől
véglegesen a játszma
s a nők a drágák
a nem szépek
és nem csúnyák
halálpontosan tudják
egyetlen rendkívüli fegyverüket
azon férfiak szívének szegezni
akik rázkódó postakocsikon
minden ősszel elindulnak
Podolin iránt ---
mondja Szindbád
aki már nem utazik
nem kószál
csak vár:
ezeregy éjszaka
óta álmodja
hogy eljön érte
tán utoljára
az a Poprád-csobogású
hajnal illatú Estike lány
és elviszi
mint a jó halál...




< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez