Verseskötetek - Ezredváltó, sűrű évek

Helyette senki

Júliusvég: boka-érintés hava,
áldott nyárvégi várakozás.

Ha Isten műtermében is sötét
izzású volt a napfogyatkozás.

De készülgetett száz boka-rajz:
nem szünetelt az ábrándozás.

Egy bátortalan félsziget-lapon
valami olvashatatlan kódexmásolás.

Csodáltam, hogy szép és fiatal,
miért maradt el eddig a találkozás.

„A szezon szeptemberben indul”
búgta, okézta a cinkos galériás.

Méz-szavaiban színek titkos ősze...
ahogy festeném: vonzás – taszítás.

Játék, játékszer, gyönyörű modell,
rohanásaink közt éden-habzsolás.

Mielőtt a tűz hamuba csuklik
legyen egy utolsó, őszi vernisszázs.

S aztán ne legyen Helyette senki,
és helyettem... se más.



< vissza Ezredváltó, sűrű évek verseskötethez