Verseskötetek - Húsz év a kétezerből

Májusi víg-szomorú nóta az bolond világ sípjára

(csak a magam dallamára)

Balassis kedvemben lagúnás Tarjánban
jártam jó sörökkel s víg fiúkkal párban
az egyik Péter volt unikális festő
másikuk meg Pál még palócos szerkesztő.

Kedvemért ha ittak attól azér’ szentek
tejről már leszoktak s vivék a keresztet
mint jó búcsújárók föl a magos hegyre...
Péter-Pálkor majdan jutnak az eszembe.

Az sörök párjának meglett a hatása
kies szállásomon zengő horkolása
hallatszott bizonnyal annak a kóbornak
aki ott én valék amúgy híve bornak

s éjszakai lánynak... de nem jött!... csak álom
balszemem sarkába s onnan kitalálom:
mi lehetett ennek az éjnek a titka?
– a másik fáradtan hajnalig még nyitva! –

Bálint úr nyomában Christina nevére
véletlen bukkantam s fölgyújta szemével

„mert szeme nyilával...mint célt engem...meglőtt”
mondatta már velem azúrkék délelőtt

amint tallérosra fordítám söreim
igencsak sajnáltam elhagyott vétkeim
dedikáltam ottan Pál uramnak éppen

didikáltam volna mint tettem az régen

Christina nevére tengerkék szemére
szűzi termetére... eszem vesztésére
ím verset vétkeztem de nem maradhattam...
vasderes paripám nyerítette: Hatvan!

(utóirat)

Azon az éjszakán meghalt a barátom
Halasnak szülötte: hazájától távol
pedig készült haza maga mondta nem más
Los Angelesből is hazakondult Kannás!*

(1999 szép májusának legvégén, telő holdnál)

*Kannás Alajos költő (1926-1999)



< vissza Húsz év a kétezerből verseskötethez