Verseskötetek - Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998)

Kézen állani

Ahogy elnézem magam,
én már saját lábon
megállni azért sem fogok,
s nem is törekszem megmutatni,
hogy azért, ha nagyon...
mert hideg, huzatos
éjszakákon parányi szobákban
és csatangolva vad utcaköveken,
cigánykerék zenitjére dobva
kézen kezdtem állani, majd
jönni-menni, kézen botlani,
s így történt meg vagy eközben,
hogy a haszontalan lábak
a felkelő és lemenő hold közé
verseket kalimpáltak

(1971)



< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez