Verseskötetek - Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998)

Késői hódolat

Szerelmes voltam én egykor az éjbe
nem mulasztottam volna el sosem
- semmiért sem! - csöndjét bevonni
gyönge lámpásom sápadt fénykörébe

aztán együtt olvastunk - vakulásig -
ezeregy ritka meséket arról
hogy nemvárt nappalunk királya
most éppen hol barangol

és didergőn merre tündököl
szárnyait letéve az őrző angyal
kinek jó-álomért imával tartozánk
de szánk némulva csúful hallgat

csak esünk esőként (és vissza-esőként!)
betűk s jelek nyomán óriás bűnbe
- csillag hull hó hull édenünkre -
esünk zsibbasztó ámulatba...

szerelmem ében éjszakám
te mondd ki: itt a hajnal!



< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez