Verseskötetek - Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998)

A fény megérkezik

Udvardi Erzsébet siófoki tárlatához

Itt vagyunk
és most már ez lesz az otthonunk
ez a berendezetten is ideiglenes világ
ahol
tapintható a föld a víz a nád
és a hegy
és a hegy tövén a kőkereszt
amint tapintja ízleli csókolja a fény
a valahonnan valahová utazó örök sugár
minden megszentelt évszak vándora
mely áthatol nappalon és éjszakán
átüt sziklán és márvány-palotán
bársonnyá simult
szívburkok falán
gyönyörű törvényeivel
irdogál
bizony mondom:
nagy fénnyel úgy irdogál
hogy kimondja csöndben önmagát
s mint ahogy a kivetett háló várni tud
a lélek Genezáreti taván
a tó és a tenger
az ígéret szerint türelmes
csitítja magát...
és a fény megérkezik akár
az ég komor felhőibe befűzött
arany-ezüst fonál
mint nagy tűk öltése nyomán
a különös nyári rianás
aki hallja már mindent tud
ott legbelül kivált
vakon is lélekbiztosan
helyettünk is szilárdan áll
és mégis hangtalan zokog
a ránk bízott remény
mert szemközt az árulás
útja kanyarog
az Olajfák hegyén
de itt     de itt
mégis boldog voltam
ahogy Ágoston mondaná
moriebar vitaliter
megint    megint
életre haldokoltam.

1998. május 27.




< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez