Verseskötetek - Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998)

Egy szerkesztő "vidám" válaszlevele egy "fiatal költőhöz"

„Levelére válaszolva elfogyott az összes ténta, de pont elég lett! Mindazonáltal avé­gett... hol is kezdtem?... Abbamaradt, maga jól tördeli a sorokat... mármint egymás alá... mindenkit hülyének néz talán? No, a dicséret után kis marasztalás is, nem itt, hanem el, mivel észrevétlen fontos dolgokat a sorok közé rejt! Majd tárgyalunk halála után erről, úgyis ön, fiatal barátom hal meg előbb... És én is azt mondom: végülis dönt az utókor...”

(1969)


< vissza Szabadrabok (Egybegyűjtött versek, 1968–1998) verseskötethez