Verseskötetek - Tudom, nagy nyári délután lesz

Csapás, de hány?

Sándor Györgynek ajánlom

Előbb elcsaptam
aggódó segédeimet
aztán elcsaptam
oktalan merénylőként
önmagamat
és egycsapásra
mondhatom-dúdolhatom:
minden megváltozott!
többek közt
benyílt egy eleddig
ismeretlen ajtó
s én kiléptem
bár éjszakára fordult
és sűrű erdő (etcetera)
benne egy sálvékony út
de kavicsokkal hintett
csikorogjon csöppet
dallamát ritmusát
tanulja a vándor
amint araszolgat

már nappalba érve
ezen a csapáson
sőt ha délutánba...
sietőst fölcsaptam
magam árnyékának
kivel pedig vagyok
két csikordulás közt
hallgató viszonyban

de addigra tisztás
erdőközi remény
bukdácsol elibém
füvek zöldje lobban
szövődik hímződik
selymesül talpamra
mintha betűvásznak
fölött tipródhatnék
imitálva táncot

mikor hogyan éppen
"föltiltván" magokat
vérnyálas igricek
csapott farú szukák
kék-márványos bálban
kínozzák a vonót
gyúrják fűrészporból
a vizezett laskát
tüsszögik egymásra
sebesen a tömjént

csapnivaló banda
ajtóm beszögezem
kulcsát is lenyelem
nehogy szóm mint kelés
időnek előtte
rútul kifakadna!



< vissza Tudom, nagy nyári délután lesz verseskötethez