Prózakötetek - Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk)

Szokolay Sándor vallomásos breviáriuma

Credo ergo sum! – Hiszek, tehát vagyok!
Így, felkiáltójellel válaszol Szokolay Sándor, a Kairosz Kiadó miért hiszek? nagyon jól kitalált sorozatának legújabb, egészen pontosan 8. darabjában Halász Zsuzsa okos kérdéseire. Ebben a nagyon szűk terjedelemben ugyancsak észnél kellett lennie a kérdezőnek, és persze a megszólítottnak is, hogy a szív fölé tehető alig 100 oldalnyi karcsú könyv-füzetben benne legyen az egyszeri és megismételhetetlen confessio. S elevenen is szóljon ez a bensőséges vallomás, pontosan úgy, ahogy a szív kidobogja, diktálja, s ahogy ebben a legszemélyesebb kérdésben elvárható a szabad akaratú lélektől, aki elfogadta Teremtmény voltát. A hit adománya és annak elmélyülése, boldog beleolvadása a művészi teremtés/ alkotás folyamatába végül is a bátorság és a belátás iker-győzelme lesz. S ekkor nemcsak a szakralitással érintkező, vagy egyenesen abból táplálkozó műveiről beszélünk Szokolay Sándornak, hanem mindenikről, melyekből kicsendül az az általunk is régtől vallott belátás, miszerint: Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni / illetve lehet / csak az olyan rémült magánkaland / melyet a kétségbeesés kormányoz / s végkimenetele fölöttébb kétséges.
Elolvasva a beszélgetést, nem csalódunk, bár néha érezzük: Sándor barátunk még repült… mit repült?!, szárnyalt volna néhány oldalt erre vagy arra az okos és aktuális kérdésre adott poétikusan túlhevült és mégis fegyelmezett válaszában! De azért sem csalódunk, mert ugyanazt erősíti meg bennünk, mint amit évekkel ezelőtt egy párás szemű hölgy hallgatója suttogott el nekem valamelyik emlékezetes Szokolay-előadást követően: hogy lám, ennek a kis embernek micsoda hite és mennyi reménytartaléka van még ebben hitetlen és reménye-vesztett országban is!, s hogy a honszerelem, másképp szólva a feltétel nélküli hazaszeretet ott van minden mondatában. Ott van amikor „magyarkodik”, amikor „kodálykodik”, mert a közösség szolgálatától, tehát a hűségtől Ő sem menekülhet. Mert hitében eleitől fogva biztos. Ezért az ökumené rendíthetetlen főpapja is. Művei és prózai szavai helyt állnak magukért a Teremtő előtt, aki népét, az Ő szeretetében, egységre hívta meg. Ezekben a napokban, hetekben, amikor ugyancsak próbára teszik, pontosabban próbának vetik alá hitünket, reményünket, és hovatovább magyarságunk testvéri- és felebaráti szeretetének szilárdságát akarják málasztani, akkor Szokolay Sándor hittel telített vallomása jó eligazító, lélekerősítő olvasmány: napi breviáriumként is szolgál. Forduljanak hozzá bizalommal! Tegyék csak bátran a szívük fölé!


Fészek Művészklub, 2004. november 19-én.



< vissza Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk) prózakötethez