Prózakötetek - Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk)

"Nem tudni, mit hoz a múlt"

EGY VALAMILYEN OKBÓL MEGMENEKÜLT IRATCSOMÓ MARGÓJÁRA

Mivel hajlamos vagyok a felejtésre, tegnap fölírtam egy papírlapra: A múlt még nem akar elmúlni, de a jövő már alighanem…!
És elöljáróban még annyit: aki itt beszél, az egy hajdani „belső ellenzéki”-nek, vagy még szebben írva, mondva „ellenséges ellenzéki”-nek, továbbá még „F”(figyelő)-dossziésnak minősített-bélyegzett magyar állampolgár. És tele a szíve megbocsátással… Most épp ezért nehéz a lelke, mert még nem találta meg a megbocsátás méltó alkalmait, de úgy gondolja, hogy ennek az irathalmaznak az üzenete nem csak az ő tulajdona, nem csak az ő felejthető magántörténelme. Nem csak reá tartozik! De mintha a saját bűnei alatt roskadozna, holott nem így van. Akkor meg azt a két évtizedes szégyent cipeli, hogy ez a gyalázat megtörténhetett vele. A hazájában, mert oly korban élt… ő is: aktába írták, miről mit gondolt, netán álmodott… És ha nem jegyzi le most gyorsan mindezeket, nem tudja, milyenben fog élni (még egy keveset…). Ebben a különös jelekkel érkező új században. Igen: mert „a múlt valóban itt kísért: el sem múlt”.
Akik a birtokomban lévő (hivatalosan is a tulajdonomba került III/III-as iratokban) a volt szocialista diktatúra nem jogállami képviselőjeként szerepelnek (állambiztonsági legfőbb emberek, megyei állambiztonsági kapitányok, rendőrtisztek, operatív tisztek, értékelő tisztek, valamint titkos megbízottak (tmb.), titkos munkatársak és a beszervezett és jelentést is adó talán szánandó? – ügynökök) névvel (gépírással, sokszor kézaláírással is!) – számomra holt lelkek. Még akkor is, ha élnek. Könyvespolcom alján egy urnához hasonló papírdobozban várakoznak. Mire is? Talán a feltámadásra… Vagy bocsánatkérés nélkül is keresztényi bocsánatunkra.
Az iratok csaknem kerek húsz évig készültek rólam, 1970 és 1989 között. Írásos kérésemre (ezt 1997 szeptemberében adtam be, nehogy azt gondolják, nem érdekel, mi miért történt velem és körülöttem, s a közömbösség vádjával illethessenek majd!) ezeket az iratokat a Történeti Hivataltól kaptam meg. Elég vontatottan, több részletben, 1998–2002 között. Eddig több mint félezer oldal fénymásolatot olvashattam át. Hol mulatságos, hol hátborzongatóan komoly „rendőrirodalmi” fordulatokkal gazdagodtam. És ámultam: életem legapróbb mozdulatait, első irodalmi próbálkozásaimat, vonzódásaimat, baráti kapcsolataimat, szerelmeimet, levelezésemet, könyvtári olvasmányaimat, s főleg erdélyi utazásaimat! számon tartották. A fő veszély a hetvenes évek elején a nacionalizmus, az irredentizmus, az éledő népi kultúra, táncházak, stb. és főképpen március 15. és október 23. elképzelhető megünneplése volt! Néhány esztendős megfigyelés után, 1976. július 7-i keltezéssel egy bizalmas nyomozás egyik kapcsolt szereplőjeként az alábbi összefoglaló jelentést érdemeltem ki: (név, születési hely, idő, anyja neve, foglalkozása) „a BRFK III/III. Osztály adatai szerint alaposan gyanúsítható ellenséges írói tevékenység kifejtésével, antimarxista nézetek terjesztésével, ellenséges célzatú illegális csoportok létrehozásával. Tevékenysége népköztársaságunk államrendje ellen irányul, elsősorban ideológiai és kulturális területen a fellazító politikában nyilvánul meg.” Az irat a BM III/III-4-a Alosztályon készült, engedélyezte a főcsoportfőnök-helyettes, és még három magas rangú rendőrtiszt aláírása hitelesíti.
Aztán majd eljönnek az izgalmasabb (ügyek) idők is!
Távirati stílusban, vagy inkább egyetlen hosszú mondatban, rámsziszegő kígyóként így villannak, kanyarognak elő e papírlapokról és hiányzó társaikról (de más dokumentumokból pontosan összerakhatóan) a nyolcvanas évek reám (is) vonatkozó szemmel-füllel tartott történései (a jelentéseken túl a levélfelbontás, telefonlehallgatás megengedett eszközével is gyakran éltek). Röviden: „belső, ellenséges ellenzéki” bűneim.
A lengyel események itthoni visszhangja, a Szolidaritás létrejötte (1981); az első bátor fellépésű írószövetségi közgyűlés 1956 óta éppen a lengyel hadiállapot bevezetésének napjaiban, alaposan kicserélődő választmány, új vezetésű elnökség, ahol legfiatalabbként az egyik titkárrá választanak, a József Attila Körrel és a vidéki írócsoportokkal tartom a kapcsolatot (1981. december); 1982. novembere: a 80 esztendős Illyés Gyulát köszönti a Tiszatáj, a kész, imprimatúra utáni számot fölkéretik az amúgy nem létező „cenzúra-osztályra”, s kivetetik a Három megjegyzés: egy válasz c. versemet, mert abban az Egy mondatot merészelem említeni (erről a főszerkesztő-helyettes levélben értesít; később Tóth Dezső miniszterhelyettes beszélgetett el velem); Duray–Csoóri ügy, Hajdu János Csoóri Sándort támadó, megrendelt, gyalázatos cikke az ÉS-ben, a méltó válaszok lehetetlensége, írószövetségi megosztottság, elkeserítő gyávaság… (1983); Mozgó Világ-ügy, a lap beszüntetése, tiltakozások; ugyancsak akkor Új Symposion körüli retorziók, gyér tiltakozások (1983); az ún. „Tizenkilencek” beadványa az MSZMP főtitkárához (1984); az Új Forrásügy, ahol a Nagy Imre-versem (Öröknyár: elmúltam 9 éves) közlése miatt kitör a botrány, és a vétlen Sárándi József szerkesztőt (talán mert párttag?!) bűnbakként menesztik (1984. október); majd mindezért az írószövetségi titkári posztomról való eltávolítás több hónapos procedúrája következik (1985. március közepéig zajlik); még az Új Forrás botrány után, 1984 novemberében a Magvető igazgatója, Kardos György azonnal szerződést bont velem s néhány évre jegelik a megjelenés előtt álló verseskönyvemet, vesszőfutásuk ellenére kiadói lektoraim, megdorgálva, de maradnak…; később a clevelandi emigrációs József Attila-díj (1985); Lakitelek, 1985. október 22. Antológia-est, melyet Lezsák Sándor szervez 14 költő (Istenem, akkor még él Szécsi Margitka, Ratkó Jóska, Baka Pista) és néhány képzőművész részvételével, verseket mondunk, emlékezünk a zsúfolásig megtelt művelődési házban, a síron túlról, a költő felejthetetlen hangján velünk van az Egy mondat is… az estről rádió-és televízió-felvétel is készül… azonnali szankciók, tiltakozások; aztán a legnagyobb, régtől készült leszámolás következik: a Tiszatáj betiltása, több más vétek mellett főben járó bűnnek A fiú naplójából című versem közlését ítélik, a három párttag szerkesztő Vörös László, Annus József, Olasz Sándor azonnali távozásra kényszerül (1986 június végén), szolidáris aláírásgyűjtések, tiltakozások, írószövetségi viták, purparlék (kb. 130-an írtak alá a lap szerkesztői mellett!), különös szegedi kommentárok, nehezen, de néhány hónap alatt feláll az új szerkesztőség, ahogy lenni szokott, lásd korábban a Mozgó Világ esetét is: csak részleges bojkott…; a radikalizálódó írószövetségi választmány és a forrongó József Attila Kör, főleg Csengey Dénes elnöksége idején a legfontosabb ügyekben egymásra talál (1982–86); a még 1979-ben Illyés Gyula által is kezdeményezett Bethlen Gábor Alapítvány szervezése, gyanakvások, tiltások közepette, végül is hat év után 1985 nyarán engedélyezik; az 1986. novemberi viharos írószövetségi közgyűlés, emlékezetes felszólalások, Csurkáé, Csoórié, Albert Gáboré, Eörsié, Mészöly Miklósé, Sánta Ferencé és másoké (magam is „gyújtok egy szál gyertyát” advent első vasárnapján), de a közgyűlésről sokáig csak szamizdatban olvashatunk hiteles beszámolókat, ellenlépések, durva fenyegetőzések, írószövetségi kilép(tet)ések stb…; a fájdalmas monori kudarc után Csoóri Sándor javaslatára a korábbi szervezésekben és házigazda szerepben is jeleskedő Lezsák Sándor lakiteleki házának udvarán gyűlik egybe az a csaknem 200 fős tanácskozás, országgyűlés ponyva alatt (Csoóri Sándor találó megfogalmazása) – amely végül is ott megalakítja a Demokrata Fórumot 1987. szeptember 27-én; 1988 májusa: első engedélyezett nyugati utam, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem meghívására eljutok Franciaországba; 1988. június 16. a fűvel-gazzal benőtt 301-es parcellában a TIB-esek kérésére két elhíresült, betiltott 56-os versemet mondom el… délután már tüntetés, Kádár és Grósz rendőrei igazi ávós brutalitással dolgoznak a Belvárosban…; a hónap végén hatalmas tüntetés a Hősök terén a romániai falurombolás ellen; meghívás Amerikába a Magyar Baráti Közösség ITT-OTT konferenciájára, 1988 augusztusában, a derék elhárítók (parancsra!) először még leszednek a repülőről, majd mégis kiengednek, meghívóim a külügyminisztériumnál tiltakoznak, november elején már egy érezhetően szabadabb, de idegesebb országba jöttem vissza (nem véletlenül mondtam, és írtam is egyik nyugati előadásom szövegébe: „napról-napra érezhető, mintha már nem volnának elvtársai a helyzetnek”), 1988. november 2-án (Illyés Gyula születésnapján) elindult a régtől várt, sokáig késleltetett első független folyóirat, a Hitel; a második lakiteleki találkozóról még szeptemberben Amerikában olvastam a naprakész híreket; felgyorsulnak az események, egyre másra szaporodnak a Jurta színházbeli MDF-es szervezésű rendezvények; tiltakozások a Bős-Nagymarosi vízlépcső terve ellen; 1989 elején Pozsgay Imre bátor meghatározása 56-ról, hogy ti. népfelkelés volt, adja meg az alaphangot, akkor már nyilvánvaló, hogy Nagy Imrét és mártírtársait méltó módon… el kell majd temetNI, amikor néhány éve, nagy botrányok közt leírtam ezt az óhajt, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan valóra válhat, aztán elérkezett 1989. június 16-a, a felejthetetlen nap, egy éve még gumibotoztak s körbefogták a lovasrendőrök a temetőt… most az volt s lett az egyetlen rehabilitációm, hogy a Magyar Írószövetség nevében Cseres Tibor elnökkel együtt én tehettem oda koszorúnkat s hajthattam fejet a Hősök terén felállított koporsók előtt; majd ott lehettem a rendbe tett 301-es parcellában is, nézhettem a megrendült, végtisztességet tevő magyar népet, a Nyugatról először visszajött hajdani disszidenseket, akik testükre csavarva vitték ki a lyukas, címer nélküli zászlót, és most könnyezve visszahozták…
Íme ezek voltak a főbb csomópontok, termelődtek (és semmisülhettek meg talán 1990-ben) a jelentések… De jelezték, hogy mikrofilmen még több reám vonatkozó anyag is van. Illetve vannak még továbbra is szigorúan titkosított lapjaim.
Elképzelhető, hogy némely nevet nem pontosan olvastam ki a sokszor bizony gyenge minőségű fénymásolatokról. Ezért elnézést kérek a nevek viselőitől. Az iratokból kiderül: akik figyeltettek és figyeltek, ők a szocializmust nagy éberséggel védték: nem henyéltek. Dolgoztak és dolgoztattak rendesen. Ahogy az akkori pártközpontos, irányító apparátus: a pártfőtitkártól kezdve a gépezet legalján lévő munkatársakig bezárólag. Szorgosan zakatolt a „vörös malom”. És ne szépítsük: bizony, minket őröltek! (Lásd Müller Rolf fiatal történész igen alapos tanulmányát a Kortárs, 2001/7. számában: A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986) Némelyik ügynök vagy (tmb.) titkos megbízott valóságos személyéről van sejtésem. Ezt úgy gondolom, ők is tudják. Tudják, hogy tudom. Ha lehet, elkerülöm őket. Eddig még nem volt érkezésük arra, hogy ezekről az időkről meséljenek vagy akár egyetlen szót is kinyögjenek… Néha szánom őket. Egy-egy fohászt is elmormolok értük.
Tehát végezték akkori munkájukat. Meggyőződésből is, és parancsra is természetesen. Az ügynököt pedig, ha éppen kellett: zsarolták, fogták, fizették… (No de azért nem kell annyira nyafizni értük…) Többnyire megérték a pénzüket! De biztos vannak köztük szép számmal tragikus kivételek! A derék BM-sek, megyei rendőrök, állambiztonsági tisztek, ma, gondolom, jól fizetett nyugdíjasok. Vagy tovább dolgoztak, dolgoznak? 1990 után is. Ma is… hiszen a zseniálisan átalakult (lásd: megszüntetve megőrizni a múlt szocialista értékeit) utódpárt van hatalmon. Az akkori tudásra ma is szükség lehet. Hiszik, hogy a régi kapcsolatok, a megbízhatóság… Vagy már nem is élnek. Mondom: papírkoporsójuk, urnájuk polcom legalján. Meg a Történeti Hivatalban. Meg talán még máshol is. A KGB irattárában? És azoknál a megfigyelteknél, akik ugyanezen lapokat megkapták. Nem tudom, szólítanak-e majd mindenkit…? Ezért csupán a felejtés ellen, értelemszerű rövidítésekkel, itt-ott utalásokkal is ideírom (csak) az én megmaradt anyagomban található neveket. Mondom, ha tévednék, bocsánat… (Sőt most tán még egy vagy két nevet a metamorfózis pozitív példájaként ki is emelhettem volna. De nem tehetem. Ugyanis azokról az évtizedekről szól a történet.) Aki viszont még most is aktív, hálózati „halász” írhat rólam egy újabb jelentést…

AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI HIERARCHIA CSÚCSÁN A JELENTÉSEK JÓVÁHAGYÓI

Harangozó Szilveszter BM III/III Csoportfőnökség, r. altábornagy, állambiztonsági miniszterhelyettes – és titkársága; Földesi Jenő BM. III/III Csoportfőnökség r. altábornagy, állambiztonsági miniszterhelyettes – és operatív, koordináló, ellenőrző titkársági osztálya; Karasz Lajos r. altábornagy, miniszterhelyettes, (csak egy esetben, 1982-ben találkoztam nevével); Dr. Horváth József III/III Csoportfőnökség r. vezérőrnagy, főcsoport főnökhelyettes (a napi operatív információs jelentéseket aláírásukkal hitelesítették)

BUDAPESTEN:
(BM és a BRFK állambiztonsági, a III/III-as osztály belső elhárítással foglalkozó munkatársai, operatív tisztjei; az ügynökök, titkos megbízottak beszervezői s egyéb jelentők kapcsolattartói, a jelentések értékelői, továbbítói stb. szóval a működő hálózat „fogaskerekei”.)
Szebeni Sándor r. őrnagy… 1972–76 VITÉZ fedőnevű (fn.) ügynök, később már titkos megbízott (tmb.) tartója, évekig tartó kapcsolata a Szerzetes fn. ügyben; (El kell ismernem, hogy VITÉZ volt a legalaposabb, legtöbb papírt gyártó s leginkább megtévesztő „őrangyalom”!); Romhányi Mihály r. főhadnagy… VITÉZ fn. tmb.-vel való kapcsolat; Benjamin r. őrnagy… szintén VITÉZ fn. tmb.; Virág Péter r. hadnagy… FORGÓ fn. informátor 1973-ban, BRFK; Bárdos Endréné dr. BFRK. aloszt. vez. helyettes, 1979–1980, pl. Kasánszky Zsombor szintén „F”(figyelő) dossziés jóbarátom ügyében; Ambrus Sándor Bp-i főkapitány-helyettes; Barna János r. őrnagy… FRANCIA fn. tmb. 1981–1985. Móra Kiadó; Mészáros Béláné r. alezredes, oszt. vezető 1982–88. BM; Gáspár Gellért r. hadnagy… VIKTÓRIA tmb. 1976 … Marc Delouse francia költő magyar kapcsolatai ügyében; Romancsik János r. főhad. 1976, BM; Pálfy Imre r. őrnagy… 1976; Jámbor Imre r. százados… 1986 SZIKLAI BARNA fn. ügynökkel tart kapcsolatot; Sillai Árpád r. ezredes… 1987, BRFK; Esvégh Miklós r. alezredes… 1983; Forgács Lajos r. százados… 1983; Vagyócky Béla r. ezredes titkárságvezető. 1984, BM; Horváth Zoltán r. százados aloszt. vezető, 1987 (Dolog és Szellem folyóirat-est, Kassák Klub!)
(A megyei rendőrkapitányságokon is mindig a III/III-as Csoportfőnökség állambiztonsági osztálya értendő, ahol szolgálatot teljesítettek s erről jelentéseket írtak, írattak, értékeltek, de mindenképp az ügyet hivatalból kézben tartották; rangfokozatukat az alábbiakban is jelzem illetve ahol fontosabb az évszámokat is, és a foglalkoztatott, tartott ügynök vagy tmb. fedőnevét és a figyelési tematikát)

BÁCS-KISKUN MEGYE:
Berente Károly r. százados; Dr. Neichel László r. ezr. megyei főkapitány, 1985–88; Vagyóczky Béla r. ezredes, 1986, korábban a BM titkárságvezetője; Egyed József r. alezredes, 1985.

BAZ. MEGYE:
Kolok Péter r. alez. főkapitány helyettes; Terebesi József r. őrnagy; Bodrogi Károly r. tiszt… 1985-ös év; Madarassi László r. százados, IPOLY f. n. tmb. jelentései a Kelet írócsoport ügyeiben, 1983–85; Lakitelek, 1985. okt. 22.; Nagypál József r. százados, szintén IPOLY fn. tmb. 1983.

CSONGRÁD MEGYE:
Dr. Földvári László r. főkap. 1985–86… Salgó László r. százados 1985–86; clevelandi emigrációs József Attila-díj, Tiszatáj (1986); Dr. Hugyák István r. főhadnagy; Dr. Várhelyi Ferenc r. őrnagy … Szerkesztő fn. szigorúan bizalmas nyomozás vezetője 1983-tól, ENDRE fn. tmb. kapcsolata; Rajki András r. hadnagy ugyancsak Szerkesztő fn. bizalmas nyomozásban; Dán István r. alezredes. Subások fn. nyomozásban.

GYŐR-SOPRON MEGYE:
Ströck László r. őrnagy… 1987.

HAJDÚ-BIHAR MEGYE:
Bezzeg László r. ezredes, főkapitány áb. helyettes… 1985 TÓTHFALUSI tmb. jelentései, Alföld szerkesztősége, Írócsoport-ügyek stb.; Kiss Lajos r. százados, értékelő tiszt, 1986–87 Berettyóújfalu, Bethlen Gábor Alapítvány képzőművészeti kiállítás megnyitója …; Benke Gábor r. főkapitány áb. helyettes; Durkó Zoltán r. főhad. ért. tiszt… 1989!!!, MDF ügyek!

KOMÁROM MEGYE:
Andrási József r. őrnagy, Új Forrás-ügy, 1984–85, HUNYADI ATTILA fn. tmb.; Ács Péter r. őrnagy, oszt. vezető … 1984–85… NAGY MÁRTON titkos munkatárs- Új Forrás-ügy, 1984–85 HUNYADI ATTILA fn. tmb.; Lengyel Ferenc r. százados ugyanezen ügyben; Gész Vilmos r. főkapitány helyettes… 1989.

PEST MEGYE:
Molnár László r. alezredes. oszt. vezető, Szentendre, Petőfi Kör, Bethlen Alapítvány kapcsolata; Lendvényi Miklós r. őrnagy… ENDREI fn. tmb. jelentései alapján a Petőfi Körről; Dr. Hargitai Gábor r. őrnagy… 1986–87 Szentendre, Petőfi Kör; dr. Budai János r. ezredes főkapitány, Szentendre, Petőfi Kör; Kele András r. őrnagy 1985. ápr. Tiszatáj-est, Vác.

TOLNA MEGYE:
Hajnal József r. főhadnagy… HAVASI ZOLTÁN fn. tmb. 1984–85 (Írószövetség, JAK ügyeiről jelent); Gál István r. százados oszt. vezető. … HAVASI ZOLTÁN fn. tmb. 1984–86! (Írószövetség választmányi üléseiről, a József Attila Körről, továbbá még: Új Forrás, Tiszatáj-ügy, és többször kitüntet azzal, hogy csak rólam jelent!); Vajda János r. alezredes… Illyés-est Simontornyán 1984. nov. 2., Új Forrás-ügy, HAVASI ZOLTÁN fn. tmb.; Tancz József r. őrnagy; Eigner György r. főkapitány; Guzorán József r. őrnagy. ért. tiszt, 1986; Preizinger Lajos ért. tiszt… 1988.

VAS MEGYE:
Fodor Ottó r. ezredes, áb. helyettes, 1981. Szombathely; Hoffmann János r. alez. aloszt. vezető; Keresztényi László r. őrnagy kapcs. tart. BOCSKAI IMRE tmb.-vel, 1970–72 Szombathely;

ZALA MEGYE:
Varga János r. főhadnagy; Simon Ferenc r. ezredes, 1985;

A BM-szakelosztóból természetesen a legfelső politikai vezetés ún. összefoglaló tájékoztatókat kapott. Akkori viselt tisztségüknek megfelelően, tehát hivatalból értesülhettek mindarról, amit a „belső, ellenséges ellenzékiekről” a gépezet szorgosan összehordott. Nem mondok ezzel újat: jól ismert nevek (a Politikai Bizottság és a KB. illetékes elvtársai) sorakoznak az elsősorban a nyolcvanas években (egészen pontosan az 1984–88 közötti időszakban, amikor az ellenzéki mozgolódások, pártszerveződések megindultak) keletkezett hosszabb jelentések végén, miszerint – kapják:
Kádár János, Németh Károly, Lázár György, Grósz Károly, Aczél György, Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, Czinege Lajos, Óvári Miklós, Havasi Ferenc, Lukács János, Németh Miklós, Szűrös Mátyás, Lakatos Ernő, Korom Mihály, Kótai Géza, Fejti György, Radics Katalin és Varga Péter.
(Ez éppen 20 név. Hol 15, 13, 11 fő, de van, amikor csak 2 vagy 4 fő kapta meg a Szakelosztóból a jelentést. Nyilván még mások is e körhöz tartozhattak, kellet, hogy tartozzanak, csak az én papírjaimon éppen nem szerepelnek.) Hogy aztán elolvasták-e az „ajánlott vagy kötelező irodalmat”, nem tudhatom… Okultak-e belőle, memoriterként fújták-e? Igen, a nevek, innen és onnan, így találkoznak az időben. Ha nem úgy hívnak, akkor figyelőim, olvasóim nem találkoztak velem; ha őket nem így hívják, e megmaradt papírlapokon nem találkozom velük. Mások másokkal találkoznak… Vélhetően voltak és vannak szebb, lélekemelőbb randevúk is.

Az ügynökök és titkos megbízottak (tmb.) – akik a III/III-as osztály fentebb sorolt állambiztonsági tisztjeinek, rendőreinek szállították a híreket, jelentéseket – fedőnevei (a munkadossziéjukon és jelentésekben legtöbbször idézőjelben írják nevüket):
Bocskai Imre; Vitéz; Forgó; Sziklai Barna; Havasi Zoltán; Francia; Viktória; Endrei; Tóthfalusi; Endre; Nagy Márton; Ipoly.
Mit mondjak: egy ütőképes vagy inkább szánalmas focicsapat játszott ellenem a „puha diktatúrának” nevezett pályán. Hogy igazából mennyire önként és mennyire kényszerítve, azt nem tudhatom, azt csak ők mondhatnák el egyszer. A játékot mozgató edzők, sípmesterek: a létező szocializmus állambiztonsági főgurui, politikusai, a nem jogállamnak nevezett kreatúra fő és kisebb rendőrei nyilván élvezték is a meccset. Hírlik: ők még most is (tisztelet a kivételnek!) a harmadik félidőről áhítoznak. Talán két félidő nem volt elég a POKOLBAN?

Reménykedjünk: egyszer valóban mégiscsak lesz egy tisztességes törvény. Ebben a következmények nélkülinek mondott országban. Nem maszatolás, kivételezés, elkenés. Mi pedig végre – Máraival szólva – elfelejtjük azokat is, akiknek egykor meg akartunk bocsátani.


2002. június havában



< vissza Közelebb az életemhez (Emlékezések, vallomások, megnyitók, interjúk) prózakötethez