Írások a költőről - Versek Nagy Gáspárnak

Dícsérjenek téged mindenek!

            Nagy Gáspár halálára

Hol laknak azok,
    kik az életen-túlra mentek?
Fejemben laknak,
    kik az életen-túlra mentek.

Kik azok  a neked Fájdalmak, édes siratottak,
    kik az életen túlra-mentek?
Bokorerdő a hírük-nevük,
    nem akarom kitépni magamból őket.

Mit mondanak neked,
    kik az életen-túlra mentek?
Lángcsapás a szavuk,
    nem is tudom számra venni mindet.

Hogy szereted azokat,
    kik az életen-túlra mentek?
Mint a tengert szereti a nap,
    és a tenger szereti a földet.

Sajnálod Örök éjüket,
    kik az életen-túlra mentek?
Sajnálom és megértem,
    így tartják a kozmoszban a rendet.

Miért? A kozmosz a szívük és lelkük azoknak,
    kik az életen-túlra mentek?
Igen, emberek, állatok, csillagok és liliomok
    a kozmoszban jönnek és mennek.

Ott van az Elíziumi Mező,
    hol a halottak nekivágnak a szentségesnek?
Ott az elindulás és a megérkezés,
    minden benne ébred és forog.

Te is a Virágzás Ajtaját nyitod,
    ha eljön az ünnepnapod?
Én már most is, mint aki most eltávozott,
    a kozmoszé vagyok.

Mit mondasz? A Nagy Minden a barátodnak és neked az
    Urad és Istened?
Azt mondom, dicsértessél, Menny-Fény-Föld,
    dicsérjenek téged mindenek!


Tornai József
Hitel, 2007. 3. sz. p. 41.


< vissza