Írások a költőről - Versek Nagy Gáspárnak

Epitáfium egy rontott kertben

            Nagy Gazsinak, odaátra

Eget játszik földed fönt, vagy
rög az csupán, puszta rög,
s nem ereszt, hogy benne ébred,
ami innen megszökött,

ami túl, a fákban alszik,
s fiad szemén fénybogár,
madarad, ha mégis egyszer
fent-maradthoz visszaszáll…?

Szétdúlt szavak útvesztőin
taszít e perc, s visszaránt:
nincs több hajnal, alkonyat, csak
ordas-éhű árvaság,

s kárhozat, hogy tovább újra,
feledve ezt a kort,
isten verse hol egy álom
tiszta beszéde volt,

hol malom-hazánk szabadságot
hazudott ránk, lázakat,
de röpülése hitványságát
el nem fedte sáska-had,

s kifosztott arcok hétköznapi
pokla se – Csak nézik ott,
emléked hogy köntöst cserél,
s otthonom lesz otthonod.

Nagytilaj, 2007. január 16.


Pék Pál
Hitel, 2007. 3. sz. p. 48.


< vissza