Írások a költőről - Versek Nagy Gáspárnak

Képzelt hármasugrás

            "…ha zöld sincs bizodalmunk…"
(Nagy Gáspár)

[És átkeltünk pirosnál]

A zöldnél is haboztunk Nagy Gazsival lelépni,
eső és kosz a zebrán, álltunk és elemeztük
R. Zs. műfordítását, ki még előttünk elszáll,
s a belvárosi aszfalt etettük-tenyerünkből
egének lőn lakója, majd elejtve a kesztyűt,
Perint melléki stílben, csak úgy fröcsög mögöttünk
a képzelt hármasugrás: irány a betűszertár
s hátunkat sem fedezvén két rakéta: kilőttünk
néhány tócsányi felhőt. Csobbant, elefántráncos
pocsolyákon túl alkony égett, szekérderéknyi –
könyvkirakatból nem láng, korszak gyúlt: ágazásos,
és átkeltünk pirosnál. Csak gyanítom utólag,
bár egyre megy: piros, zöld,  s kit érdekel a hólyag
a rácsok eltömődött hézagain hadd ússzon,
hogy volt a levegőben (szippantani a jussom)
valami: hét tüdőt is bőven éltetni képes,
mindegy milyen színeknél, milyen járdán, s belénk mi
ütött; hiányzó mészcsík az átkelőn a vétkes?
mert erőnk s levegőnk lett.
                                             Messze jegenyék nyögnek,
a kő elhengerítve, a hó angyala kürtöl
ezüst s arany torokkal: asszony egyben és férfi -
Már ágyaznak a szélbe vesző jövő időnek.


[Álmodott V betűkkel]

Mielőtt kihalt tenyeréből
megtette, hogy álmodott V betűkkel
mielőtt kihalt tenyeréből
a golyóstoll a könyv és a néma taps
a V betűk is tették dolgukat
v-irágcserép (egy), a másik ugat
a Világelit selypeg és röhécsel
akikért egyszer még sírva fakadsz -
és a Világ fenékig felszín, a
jég alatt Victoria vagy Victima
s száraz úton levélig a gyökértől
a születő kínt kellett rágnia
s Uram, reggeled mi mélyből merül fel
sejtektől fájt, betűkkel viszketett
s a kopaszodó Bakonyon a hét őr
(Ursus Major) takar, s nem Te aratsz.
A tenyeredből mielőtt odalett
kiürült-hűlt kíncserép reggeled -


[A harmadik]

Leírta, nem lesz "boldog nyugdíjas",
föleszüdök egy versére, "a bátyja" -
Három zarándok korona virraszt.
A szenvedést szentté alkimizálta.


Botár Attila
Kortárs, 2010. 5. sz. p. 37-38.


< vissza