Írások a költőről - Versek Nagy Gáspárnak

végzetszerű októberek

(Nagy Gáspárnak)

esőfüggöny mögé rejtett délutánok
a levendula-illatú őszben
– valami hiányzik belőle…
utcára űzött éhező kutyák morgása
ajtók mögötti tér homálya kísér
szirénák sikoltoznak
visszhangoznak a kimondatlanul hagyott nevek
a téren lovas rendőrök masíroznak
– posztmodern színdarab díszletei –
csukott szemmel megyünk haza
nem tudunk illendően viselkedni
simogatjuk az omló falakat
bent dolgoznak az integrált áramkörök
ellenszegülés nincs
– magunkra hagytak a könnyeinkkel…


Oláh András
Napút, 2007. 1. sz. p. 84.


< vissza