Írások a költőről - Nekrológok

Emléksorok - Nagy Gáspárról

"Nemcsak néhány történelmi jelentőségűvé vált „rendszerváltó” versével járt ösztönzőn, eszméltetőn előtte a magyarországi és kelet-közép-európai változásoknak, hanem a legújabb időknek is félelem nélküli megítélője. Egész személyisége, művészete tisztaságot sugároz és követel."
(Görömbei András)

"Sosem alacsonyodott le. Úr volt versei díszes, sokszor mégis fájdalommal szőtt öltözékében. Miért tagadnánk, ő is, mint oly sokan mások, csalódott, úgy érezte, cserbenhagyták reményei, a politikai élet átrendeződése nem hozott morális megtisztulást, amelyet sürgetett, s amelyért szenvedélyes küzdelmét vívta, új és új rohamra vezetve hűséges katonáit, a költeményeit."
(Rónay László)

"Teljességre törekvését mosolyogva őrizte. Rendíthetetlen igényességét mérhetetlenül becsültem! - Éretten, bölcsen élte napjait. Őrizte nyugodt felvértezettségét! Művészi rangját felindultságában sem tudta pillanatra sem levetkőzni! Nem volt önmagából kifordítható. - A rosszal bizony kíméletlenül szembefordult, de a züllesztő stílusokkal árnyalatilag sem azonosult, ez tette bevehetetlen várrá! Hatása, amit költészete felszínre hozott, messze túlmutatott önmagán."
(Szokolay Sándor)

"A Magyar Katolikus Rádió egyik vezető szerkesztőjeként a morálisan és mentálisan romboló szellemi áramlatok ellen, egy a mai magyar társadalom erkölcsi megerősödését, életben maradását szolgáló, önrendelkezésre képes közszellem érdekében dolgozott. "
(Mezey Katalin)


...
Új Ember, 2007. 01. 21.


< vissza