Írások a költőről - Nekrológok

Versek egy talapzaton

Kézzel írott sorok egy kedves könyv belső címoldalán: „Ajánlom rovott múltam verses és egyéb dokumentumait; s lám a múlt, el sem múlt!” Versek. Versek 1956 láthatatlan emlékművének talapzatára. Az egyéb dokumentumok: néhány irat a sok közül, amelyeket a Történeti Hivatal küldött meg a szerzőnek, néhány fénymásolat Szigorúan titkos!, Különösen fontos! jelzéssel.

„Burkoltan becsmérli rendszerünket” – írja az egyik, belső ellenséges tevékenységről szóló jelentés. „Alaposan gyanúsítható ellenséges írói tevékenység kifejtésével. Tevékenysége ideológiai és kulturális területen a fellazító politikában nyilvánul meg.” Ó, Istenem, mit műveltél szegény barátom, hogy tehettél ellenségeset íróiul, hogy lehettél fellazító kulturális területen, hogy írhattál áldozatokról, akik „megsétáltatják még illegális, pórázra fogott gondolataikat a Folyam / partján”, hogyan rímelhettél gondolatra pórázt, ellenségeidért hálát az Úrnak, honnan láttál a múltban jövőt, honnan tudtad, hogy „egyszer majd el kell temetNI”, honnan volt bátorságod emlékezni, hol, s mikor fogod – fogjuk – akiket kell, néven nevezni? Mikor múlik a múlt, drága barátom, mikor tűnnek el ablakunk alól a „szegényes alkuvások”, mikor tisztul „az ígéretekkel megtelt szemek tócsafénye, s fénytelen homálya”?

Mikor, barátom, Nagy Gáspár, költő, mikor? Emlékszel születő felnőttkorunk adventjére, hogy mondtuk ott a Hegyen az esti imában: „Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, és keresi, hogy kit nyeljen el. Álljatok neki ellen erős hittel!” Szent Péter apostol levelével érlelődtünk, nem látva még, magunkban keresve legfeljebb, a körüljárót, nem tudva még, ki lesz, aki ólálkodva megfigyel, nem tudva még, hogy majd imádkozunk érte, mert megérdemli nagyon, nem tudva még, hogy ő nagyon is tudja, mit cselekszik.

Most a múlt el sem múlt. Most mit írhatnál, barátom, e múltbeli jelenben, most, hamis képernyők, torzított hangszórók, cinkelt lapok erőterének fókuszpontjában állva ártatlanul, mit írhatnál? Milyen barátságos írói tevékenységet folytathatnál? Csatornák és hálózatok csapdái között milyen átölelő politikát nyilvánítanál? Hol a rendszer, melyet nyíltan magasztalnál? Ugye, barátom, józannak kell lennünk? Vigyáznunk kell, mert ellenségünk körüljár… Ugye józannak és ébernek kell lennünk? Ugye, már közel az a „félelmen túli tartomány”, itt készül a világra, itt születik, itt született, itt él, ugye, örök a nyár, az október, ugye, örök az a kétezer éve kezdődött jövő. Ugye.


Szikora József
Magyar Katolikus Rádió Honlapja, 2007. 01. 05.


< vissza