Írások a költőről - Kritikák, elemzések, laudációk

Könyvflekken

Nagy Gáspár közép-európai bolyongás-naplóját adja közzé a Széphalom könyvkiadó. A naplóírás ugyan az öregedés legbiztosabb jele, vagy, mondjuk úgy, a megbölcsülésé - költőnk esetében azonban ne az első megállapodásra gyanakodjunk feltétlenül. Kísérlet­nek kell inkább tekintenünk a Zónaidőt, melyben Nagy Gáspár megpróbálja definiálni kö­tődéseit földhöz, költészethez, hazához, (Közép-)Európához. Különös válogatás kerül így ki a keze alól, mely csak részben tartalmazza az ő munkáit. Könyvébe beemeli azoknak az európai kollégáknak a szövegeit, akiket szeret, illetve akiket közel érez magához habitus­ban, alkotói elszántságban. Így kerül a Nagy-versek közé Dan Verona (román), Dórin Tu­dorán (román), Czesłav Míłosz (lengyel) Zbigniew Herbert (lengyel), Edvard Kocbek (szlovén) egy-egy műve, illetve az ajánlottak vagy megidézettek hosszú névsorába Marin Sorescu (román), Nichita Stánescu (román), Domonkos István (vajdasági), Danilo Kiš (szerb), Marék Novakowski (lengyel), Bohdan Zadura (lengyel), Milán Kundéra (len­gyel), Václav Havel (cseh), Volker Braun (német), Tomas Venclova (litván), Veno Taufer (szlovén), Drago Jancar (szlovén) és Vasko Popa (szerb).
Tekintélyes névsor, amely azt sugallja, „közösségi könyvvel" van dolgunk. Nagy Gás­pár megpróbálja - nem kis erőfeszítések árán - a közép-európai irodalmi közérzetet és -gondolkodást és -mítoszt egy könyv erejéig demonstrálni. Teheti ezt, hiszen kivételesen erős, már-már múlt századian anakronisztikus benne az elhivatottság-tudat - pimaszul ké­sőn kezdtem a vershez, de kellett a bizonyosság: szólítottak (kiemelés tőlem, Z. T.) -, il­letve a feladatérzet: definiálja kezem a kort. Vállalkozása sikerét ugyanaz a gesztus adja, ami a munka elgyengítő pontja: a közép-európaiság állandó, már-már monomániás fölem­legetése, éreztetése, érzékeltetése. Így aztán alig van lehetőség az esztétikai mozzanatok szemlézésére: az üzenet parancsolóan félresöpri az akadékoskodó szépészetet. A kitűnő ön- és idézetversek dicsérete helyett hadd csóváljam azonban valamin a fejemet. Én ugyanis nem szívesen fogadnám el a mifelénk és a másfelétek szembeállítást, különösen nem, ha az olyan konklúzióhoz vezet, mint a Levél egy fiatal párnak című szövegben ol­vasható: Lajos uramnak azt tanácsoltam korábban, hogy csak módjával építsen N. Chomsky Generatív grammatikájára, mert Philadelphiából nézvést ugyan minden a he­lyén van, de itt a ladányi Körös-parton eligazítóbb lehet olykor a füzek szemantikája. Nos, én meg Gáspár úrnak tanácsolnám szeretve és tisztelettel, hogy olykor bizony még a ladá­nyi Körös-parton is érdemesebb lehet N. Chomsky Generatív grammatikájára odafigyel­ni - akár a füzek szemantikája helyett. Különösen akkor, mondom, ha az utóbbi metafora számomra ebben a kontextusban nem is értelmezhető teljes bizonyossággal. Míg a gene­ratív grammatikáról itt is, ott is, csak-csak lehet sejteni, hogy micsoda.



Zalán Tibor
Szivárvány, 1995. 3. sz. p. 148.


< vissza