Írások a költőről - Kritikák, elemzések, laudációk

Egyetlen édes szerelmünk. Nagy Gáspár prózakötete

Nagy Gáspárt mint próza­írót nem most kell felfedez­nünk: korábban megjelent írá­saiból tudhattuk már, hogy nemcsak kortársi líránk egyik - immár a középnemzedékhez tartozó - legjobbja, hanem mú­zsája akkor sem válik hűtelenné, ha rímtelen szövegek le­jegyzésébe fog. Kis kezdőbe­tűs című, fura alcímű (vagy műfaj-megjelölésű?), nagytucatnyi nyomtatott oldalt betöltő új kötete kellemes meglepetést okoz, noha könyvében közzé­tett munkáit folyóiratok hasáb­jain már olvashattuk..

1981 és 1993 között kelet­keztek elbeszélésnyi terjedel­mű kisprózái és kisregénnyi méretű „legény-részlete”.  Ez utóbbi írása nemcsak terjedel­mében múlja felül rövidebb társait; egy valamikori, tán igaz se volt szerelem bensőséges, élményvisszaidéző rajzával hódít. Azt az első szerelmet írja még, amely mindenki életé­ben megjelent egyszer (akié­ben nem, .annak' fogalma; se lehet róla, mit veszített)," s amelyre évek múltán mindenki nosztalgiával elegyedő fájda­lommal emlékezik.

Nagy Gáspár úgy idézi föl az első szerelmet, mintha épp most történne vele és velünk, olvasóival. Pedig dehogy most, manapság ily ígéretes szerel­mek nincsenek, (cáfoljanak, meg, ha tudnak!). Az 1968-ás nyár és ősz a történet ideje, pon­tosabban az a címben is felidé­zett forró augusztus, amikor sokak reményei omlottak porba, amikor Milán Kundéra betiltott, mégis leleményesen megszerzett kötetétől megtudhattuk: a történelem nem tréfál velünk. A dübörgő tankok évtizedekre el­rendezték sorsunkat, csak a sze­relem maradt számunkra, a pri­vát létezés örömei. Olykor még az sem. Mert a legszebb szerelem egyúttal a legtörékenyebb szerelem. Elég egy aprócska félreértés, s már vége is.

A költő nem cáfol önmagára. Úgy idézi föl 1968-at, hogy elhisszük neki, csakis akkor volt érdemes húszévesnek len­ni. Akkor volt igazi nyár, tün­dökölt a szerelem az égbolton, s hősünk gyanútlanul lépdelt kedvese oldalán, éppúgy nem sejtve, hogy történelmi időt lát,; , - -mint Stendhal Fabriziója a waterlooi csatatéren. Nagy Gás­pár azt is tudja, s kitűnő példá­ját adja, hogy milyen az igazi erotika. Szabadszájú, vaskosan realista szövegközlések korá­ban beéri a sejtelemmel, ami ezerszer több és nagyobb hatású a mindent kimondásnál.

 


Kelecsényi László
Magyar Nemzet, 1995. dec. 8. p. 8.


< vissza