Hírek, rendezvények

2017
06.15

A Magyar Művészeti Akadémia támogatja az Emlékház működését

A Nagy Gáspár Emlékház működési hozzájárulás szakmai program megvalósítását 2017. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

2017
05.22

Felhívás a 2017-es nyári irodalmi táborra

Idén július 10-14 között szervezünk a középiskolás korosztály (9-12. évfolyamos tanulók) számára irodalmi nyári tábort, melynek programját az alábbiakban közöljük. A foglalkozások kiemelt témája ebben az évben a reformkor (az előadásokat e korszak köré építettük), a gyakorlati, drámapedagógiai foglalkozások témája a vers, főleg Nagy Gáspár és kortársai költészetének alapján.
A táborban a diákok számára teljes ellátást biztosítunk (reggeli, ebéd, vacsora), szállásuk a csehimindszenti zarándokházban lesz. A Bérbaltavár-Csehimindszent közötti szállításukról mi gondoskodunk. Mindezek költségeit Alapítványunk fedezi. A táborba jelentkező diákoknak csak a Bérbaltavárra való megérkezésüket és onnan a hazaútjukat kell megszervezni.  
A jelentkezéseket június 30-ig kérjük e-mailban a nagy.gaspar@t-online.hu , vagy a pelyach.istvan@gmail.com címekre elküldeni. A táborral kapcsolatban a 70 312 2677 vagy a 30 274 5249 telefonszámokon érdeklődhetnek. A nyári tábor optimális létszáma kb. 15 fő (ennyi diák számára tudunk szállást biztosítani), ezért a beérkezés sorrendjében tudjuk elfogadni a jelentkezéseket. 

Nagy Gáspár Irodalmi Tábor, 2017

Helyszín: Bérbaltavár, Nagy Gáspár Emlékház
Szállás: Csehimindszent (a reggeli és esti utazást Csehimindszent és Bérbaltavár között biztosítjuk)
Időpont: július 10-14.
Érkezés: 2017. július 10. hétfő de. 11 óráig Bérbaltavárra
Hazautazás: július 14. péntek 16 óra után


Július 10. hétfő

11.00 – 12.00 Bemutatkozás, játékos ismerkedés egymással és az Emlékházzal 
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező
ebéd
14.00 – 15.30 A reformkor zenéje
Előadó: Németh G. István zenetörténész
16.00 – 17.30 Nagy Gáspár költészete
Foglalkozásvezető: Nagy Gábor költő, irodalomtörténész
vacsora 
19.00 - Csehimindszenten a szállás elfoglalása
19.30 - Mindszenty József szülőházában a kiállítás megtekintése
Előadó és házigazda: Fukszberger Imre Csehimindszent polgármestere

Július 11. kedd

reggeli 
9.00 – 9.45 A hang birodalma - drámapedagógiai foglalkozás 
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező,
10.00 – 11.30 A reformkor története, kiemelkedő alakjai, politikai programjai
Előadó és foglalkozásvezető: Pelyach István történész
   ebéd
14.00 – 15.30 A megszólaló vers - gyakorlatok
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező,
17.00 -   Biciklitúra Nagytilajba Nagy Gáspár sírjához
Túravezetők: Leskó István és Szita László – SÁNC Kulturális és Turisztikai Egyesület
vacsora 

Július 12. szerda

reggeli 
9.00 – 9.45 A közösen kimondott szó - drámapedagógiai foglalkozás 
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező
 10.00 – 11.30  A reformkor színházi világa 
Előadó: Kovács Gábor Dénes színháztörténész, színészpedagógus
ebéd 
14.00 – 15.30 Nagy Gáspár kortársai
Foglalkozásvezető: Nagy Gábor költő, irodalomtörténész
16.00 – 17.30   Tánc és irodalom
vacsora
Tábortűz, esti beszélgetés, éneklés

Július 13. csütörtök

reggeli 
9.00 – 9.45 Mozdulat és szó - drámapedagógiai foglalkozás 
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező
10.00 – 11.30 A reformkor építészete 
Előadó: Déry Attila építész
ebéd
14.00 - 15.30 A reformkor irodalma
Előadó: N.Pál József irodalomtörténész
16.00 - 18.00 Vers és zene
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota és barátai
vacsora 

Július 14. péntek

reggeli 
9.00 – 10.30 Tabló - drámapedagógiai foglalkozás
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota művelődésszervező, Nagy Gábor költő, irodalomtörténész
11.00 – 12.30 A tábor értékelése - beszélgetés
ebéd
hazautazás

A táborban a részvétel térítésmentes, a jelentkezőknek az utazást a helyszínig és haza maguknak kell megoldani
Jelentkezni az alábbi e-mail-címeken lehet:
Szabó Márta - Nagy Gáspár Alapítvány - nagy.gaspar@t-online.hu
Pelyach István – pelyach.istvan@gmail.com 

2017
05.06

Keresztes Dóra kapta 2017-ben a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat

A teremtő én  kalandja
                      
Mi kell ahhoz, hogy valaki egyéniség legyen? A Hold és a Nap állása – Keresztes Dóra művészetétől nem idegen a két motívum –, a ceruza, a linóleumot metsző kés, a festőecset szabadságtánca? A körforgás őrülete, amikor a képzelet körhintáján forgó alakok – emberek, állatok, tárgyak, mesefigurák, szüzek és markotányos nők, huszárok és dévaj semmirekellők, angyalok és ördögök, föltámadtak és föltámadásra várók – egyszerre az élet szépségét, a betlehemi jászol igazságát éneklik? (Ez utóbbit illetően gondoljunk csak Nagy Gáspár Amíg fölragyog a jászol című könyvének illusztrációira.)
Ez is, természetesen. Meg szakmai alázat, megszállottság. A néző, mert művészünk kiváló animációs filmrendező is, és az olvasó megbecsülése. Olyan képvilág – mindegy, hogy plakátról, illusztrációról, festményről, színházi látványtervről, vagy filmről van-e szó –, amelyből  a teremtő én összes jó tulajdonsága kiviláglik. Gyermek- és hazaszeretete, briliáns képzelőereje, technikai virtuozitása. Nem beszélve az egész világirodalmat behálózó, az északi népek meséitől Villon vagabund rusztikusságáig húzódó műveltségélmény fontosságáról. Ideértve a tündéri magyar népmeséket, és – nem utolsósorban – költőink (többek közt Petőfi Sándor, Weöres Sándor, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor, Buda Ferenc) vibráló, a gyermeket is felnőttnek tekintő káprázatos magyar nyelvét. 
Ebbe a világba álmodta bele magát Keresztes Dóra, s ezen a tengeren indította útnak képzőművészeti látomásainak hajóját. A jó szelet, kiküzdvén magának a senkivel sem összetéveszthető grafikanyelvet, a saját tehetsége adta. Hajlékonyan tömör, jobbára vaskosan egyedi alakjaiban benne az egész világmindenség. Persze van különbség – hogyne volna – a kazettás festmények (az egyik fókuszában a Kisjézus születése), a szálkás rézkarcok (Villon-parafrázis), a Pantha rhei akril-vászon sorozat organikusan konstruktív hullámtánca és a Parasztdekameron pikánsan jóízű szerelem-bújócskái között. Ám mindőjüket egy világra kitárt lélek mozgatja – szakrális figyelemmel, vagabund ítélkezéssel, filozofikus beleérzéssel és nem kevés humorral.
Nagyon sokszor a felnőttben a gyermek álmodik, s a gyermekben a felnőtt. Innen a Keresztes Dóra-művek kikezdhetetlen ötletessége, világhumora, mindenre kiterjedő tisztasága. Avval, hogy minden pördül, mozog, mozgatja a világmindenséget. Szinte mindegy, hogy mit látunk, vagy mit hallunk – az Eszterlánc című animációs remekben például az "Ess, eső, ess" és a "Süss fel Nap" vékony gyerekkórusa szinte az égig nyújtózik –, a meseigazságok élvezőivé válunk. Egyszer szembenézünk a világítóan vallató sámán-szemmel (Garabonciák), másszor azzal gazdagodunk, hogy kalandozhatunk – a művész kifejezőereje erre inspirál – Weöres Holdbéli csónakosával.
Hát persze, hogy távolról érezni, sugallatos érzékenységgel, a mesterek hatását: Kass János precíz vonalkódjának, Gyulai Líviusz vagabund játékosságának-humorának  és Szabados Árpád fél-figurális, fél-absztrakt űri lényeinek üzenetét. Keresztes Dóra ezt formálta mássá, belefeledkezvén a virtuóz technika meseigazságába, teljesen egyéni életművet építve. Néprajz ihletésű valóságkozmoszt. Ezért is érdemesült arra, hogy a korábbi Ferenczy Noémi-díj és a Balázs Béla-díj után, szíve fölé emelhesse a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat is.

Szakolczay Lajos

Elhangzott Bérbaltaváron a Nagy Gáspár Emlékházban 2017. május 6-án a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj átadásán

2016
10.23

Bérbaltaváriak ünnepi megemlékezése az Emlékházban

Németh Béla, Bérbaltavár polgármesterének ünnepi beszéde

Tisztelt Egybegyűltek!

Köszöntök mindenkit itt nálunk Bérbaltaváron, a Nagy Gáspár Emlékházban, ezen a különlegesnek tervezett 1956. október 23.-ai megemlékezésen.
Az volt a célunk ezzel a műsorral, hogy a 60 évvel ezelőtti események ne csak egy évszám, egy eseménysor legyen a történelemkönyvünkben, hanem picit közelebb kerüljünk az én 56-om gondolatához. Az én korosztályom már nagyon ritkán találkozott az 50-es évek kommunista diktatúrájának kegyetlen, embertelen éveinek személyes emlékeivel. Itt vidéken a padlás söpréssel és a kulák üldözéssel, az államosítással. Az én családom ezt személyesen is átélte és ennek az árnyékában éltünk a rendszerváltásig.
Édesapám és nagyszüleim szemében láthattuk a keserűséget, az igazságtalanság miatt a fojtott haragot és biztos tudatot, hogy ez egyszer véget ér és visszaáll a rend ebben a felfordult, önmagából kifordult világban. Igazán semmi bűnük nem volt, csak annyi, hogy dédnagyapám a XX. század elején nekivágott az újvilágnak és szorgalmának és a szerencséjének köszönhetően egy kis vagyonra tett szert és vettek egy tanyát itt, Sárvölgyben. Majd jött a II. világháború, miután a győztes hatalmak játszóterén mi magyarok a rosszabb oldalra kerültünk és jött a szovjet géppuskák árnyékában a kommunista diktatúra Rákosival, Péter Gáborral, államvédelmi hatósággal - ÁVO-val.
Emlékszem apám történeteire - bár ritkán beszélt róla - mikor elvitték nagyapit és nagymamát mert engedéllyel a saját erdejükből fát szedtek, és hogyan jelentek meg náluk Sárvölgyben a fogdmegek házkutatást tartani, és hogy féltek; a daráló mögé elrejtett fegyvert nehogy megtalálják,  és hogy ásták el dédnagymamával, mert akkoriban egy ilyen kincs  simán halálos ítélethez vezetett. Vagy hogyan hordtak el tőlük jószágot, cséplőgépet, motort, szerszámokat, mindent - a nép nevében!
Most is a fülembe csengenek anyai nagyanyám szavai mikor arról beszélt,  hogy akarták a már szinte teljesíthetetlen adók miatt a szekérből kifogni az ökröket – azt szokta mondani: „ha nem jön Nagy Imre rendszere, éhen döglöttek volna a parasztok.”
Vagy Fülöp Géza bácsi történetei, mikor 55-ben összegyűjtötték Bérbaltavárról is a rendszer ellenségeinek titulált embereket, és a verések, vallatások közt összeterelték a baltaváriakat egy cellába. Az emberek örültek az ismerősöknek és akkor megszólalt nagyapám: „Emberek senki egy szót sem, mert itt még a falnak is füle van” – abban a pillanatban megszólalt a csengő,  az ÁVO-sok berontottak, kitoloncolták őket a folyosóra, majd egy ÁVO-s mászott ki  a priccs alól.
Másik története Géza bácsinak: mikor ment át Olaszfára a Végh-töles felé, ott legeltetett a közelben nagyapi. Géza bácsi köszönt is neki, majd pár lépés után látott egy fát, amelynek frissen volt lehúzva a kérge és rá volt írva tintaceruzával: „Ne vágjátok ki az út menti fákat, arra akasszátok fel a kommunistákat” , azt mondta még a vér is meghűlt benne mert ha ezt meglátják és ő ott áll, hát az  börtönt jelenthetett. A történetek pontosságát nem tudtam volna ellenőrizni, de a félelem, a bizonytalanság szinte minden történetben tapintható volt.
Sajnos 60 év nagyon hosszú idő, már nem él egyik nagyszülőm sem, édesapám is meghalt már több mint 20 éve, a történetek elhalványodnak, és lassan elfogynak azok, akik emlékeznének.
A ma élő fiatalok nem tudják mit jelent, hogy valaki csak azért nem tanulhat, mert rossz volt a káder-lapja, vagy csak úgy elvehetik az otthonát, házát, vagyonkáját, mert nem illett bele a proletárdiktatúra sablonjába és ezért el kell vesznie, meg kell törnie. De még egyszer hangsúlyozom az emberek szemében ott volt a tudat, hogy ez nem tart örökké és a kommunizmus egyszer csak véget ér!
És végre meghalt Sztálin, jött Nagy Imre mint mezőgazdasági miniszter – igaz majd menesztik, mert merésznek tartják a reform elképzeléseit - Rákosit elmozdítják, Moszkvába menekül. És ezek a reménykedő fiatalok 1956 októberében összegyűlnek a Petőfi szobornál Budapesten. Sokan lesznek, sőt még többen és fittyet vetve a világpolitikai realitásra azt mondják, hogy ELÉG, így tovább nem élhetnek és elkezdődik 12 reményteli, lelkes csodás nap. Ha ránézünk a történelemkönyvünk lapjaira, azt mondjuk, hülyék voltak, esélyük sem volt, a nyugati hatalmak és az ENSZ sem segíthetett és a II. világháború képe, és a szovjet világhatalom rémképe , de ők hittek, bíztak és sokan az életüket adták!
Ez a vihar elért baltavárra is, cikk a Vas Népe 1957. Márc. 20-ai számából Ellenforradalmi események nyomában címmel.

A forradalmat a világpolitika realitása szerint leverték a szovjet csapatok. Nem jött sem az USA, sem az ENSZ, sem senki, maradtak a pesti srácok, a molotov koktélok és a kézi fegyverek a T-34-esekkel szemben.  Jött a Kádár korszak Biszkuval, Apróval meg a többiekkel és újra migráló magyarok, megtorlás, kivégzések, börtönbüntetések!
Azt mondani, hogy értelmetlen volt a hősök áldozata nem lehet, sőt, nem szabad! Nem volt demokrácia, nem voltak igazi választások, maradtak a káder-listák, megfigyelések, spiclik. Megszűnt az ÁVO, lett helyette munkásőrség. Ledugták a falusiak torkán a TSZ-t, itt maradtak a ruszki páncélosok, de a családi beszélgetésekben, zárt ajtók mögött szó volt Nagy Imréről, Maléterről, Szilágyiról, a pesti srácokról. Most már tudjuk, hogy a gyilkosokat álmaikban kísértették a tetteik, és az ártatlan áldozataik.  A Szabad Európa Rádióban üzentek az elmenekült magyarok a családtagjaiknak, barátaiknak, és én is tudhatom mit jelentett a történelmünkben az a 12 nap – mi magyarok voltunk a legvidámabb barakk.
Emlékszem, amikor apám elrévedt, majd felsóhajtott az „ orosz páncélosok” és a rossz álmok egészen a rendszerváltás illúziójáig tartottak. 31 év után sikerült eltemetni. Nem kell és nem is fogjuk elfeledni, a gyilkosokat néven nevezni és elítélni- na az mindmáig nem sikerült.
Fontos, hogy összegyűljünk és elmondjuk egymásnak, hogy élte meg az 50-es éveket a Németh család, elmeséljük Géza bácsi és a többi ember történetét, hogy ez ne csak egy oldal legyen a történelemkönyvekben, hanem az én történetem, és tudjuk, érezzük és megbecsüljük ami most természetes a mindennapjainkban, amit azok, akik ott a hideg őszi utcán, vagy a Kádár rendszer börtönében meghaltak, vagy hosszú éveket raboskodtak - szerettek volna megélni!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
2016
09.20

Köszönet

A 2015. évről rendelkező személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 153981 Ft-ot kapott az Alapítvány. Köszönjük Támogatóink hozzájárulását az Alapítvány munkájához.
2016
05.07

A Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat 2016-ban Mórocz Zsolt író kapta

Mórocz Zsolt Nagy Gáspár-díjas

„Köszönt öreg invalidus földid, Nagy Gáspár, aki voltam” – ekképpen vett búcsút a költő az írótól, Mórocz Zsolttól utolsó hozzá küldött levelében, nem sokkal halála előtt. Önmagáról múlt időben szólt, ez torokszorító dráma, az elmúlás behatároló dimenziója azonban szellemileg meghaladható, hiszen – ahogyan ünnepeltünk papírra veti – „A költők, a valódi költők lehetnek élők vagy holtak, az öröklétben tartózkodnak”. A létezés ugyanis örök – csupán az élet véges és rövid. A fogalmi megkülönböztetés fontos, nem csupán kegyes retorikai fordulat. A Lét – ahogyan, más szóval, az Isten is – időn kívül áll, nem történik, nem keletkezik, nem múlik. Mozdulatlan. Nincs oka és célja: „csak” van, egyszerűen önmagáért. Nem lehet kérdésekkel a mélyére törni, válaszokkal lényegi magvát feltárni, nem lehet leírni természetét: az emberi nyelvvel szemben megbonthatatlanul ellenálló. Számunkra – időbe vetett halandóknak – mondhatatlan, ám megsejthető, megközelíthető, s ihletett pillanatokban, kegyelmi időben – túlzás lenne tapasztalatnak nevezni – benyomás, sugallat szerezhető róla. Erről is szólhat a „saját képére” való teremtettség keresztény tana – s erre való például a jó irodalom. „A világirodalom minden jelentős műve Lao-cétől a Testamentumokig, Pilinszkyig, az Upanisádoktól Dantéig és Dosztojevszkijig beavató mű” – írja Mórocz Zsolt. Minden remekmű a szavakon túli kimondhatatlan lényeg érzékeltetésére, kifejezésére tör. Összekötni akarja az eget és a földet, a jelent és a múltat, a mítoszt és az aktualitást. Az emberi teljességet próbálja megmutatni, és az emberi épséget akarja megőrizni, mely eszmények a szabadság, az igazság és az erkölcs kategóriáival körvonalazhatók. Ezek az alapelvek lényünk szüntelenül ható archetipikus részének, a szakralitásigénynek, a transzcendencia felismert távlatának ősforrásából erednek. Az író, a valódi író távlatai ezek, nem érheti be kevesebbel.
    Az esszéíró Mórocz Zsolt „próbái” is ebbe az irányba tekintenek. Adott világban – mely több szempontból egy hanyatló civilizáció torz arcát mutatja – igyekszik a teljességigényt fenntartani: a lecsupaszított praktikus egzisztenciát emlékeztetni feleslegesnek vagy terhesnek érzett bővítményeire: a tradícióra, a régi tudásra, a kultúra megtartó erejére, örök lelki és szellemi dimenzióira.
    A móroczi írásmű mindenekelőtt kihívó: kiszámíthatatlan, formabontó, gyakran zavarba ejtőn tiszteletlen, metszően okos, olykor nyers, alkuképtelen és keményfejűen büszke. Egyszerre könnyed, elegáns, szellemes, szórakoztató és tájékozott, olvasott, elmélyült, szakmailag pontos, emelkedett és ironikus. Író és bölcselő libikókázik szövegeiben. Megalkotója amolyan nemes vad: nehezen szelídíthető, nem lehet kézből etetni, háziasítása szinte kizárt – trófeája ebből kifolyólag nagybecsű. Dacosan emeli fejét: a szellemtelen világ vonzóvá maszkírozott ábrázatáról akarja levakarni a mázt, remélve alatta még helyreállítható az eredeti emberi arc. Esetenként amolyan alkalom szülte Petúr bán: békétlen. Keresi az ütközést a hamisnak érzett tekintéllyel, a hivatali pozícióból diktálttal szemben legalábbis bizalmatlan. Ösztöne azt súgja, körömszakadtáig védje személyes szellemi függetlenségét. Nos, ez az arisztokratikus vonás gondolkodói portréján: a szellem szolgálója kényes szuverenitására. Az önálló gondolat feladhatatlan igénye.
A rutin, a megszokott, a sztereotip elleni fellépés mozgósító erő számára: egyéni látásmódra sarkallja. A talmival, az élelmesek által „ügyesen” megcsinálttal szemben hetyke és tiszteletlen. Bizonyos értelemben kívülálló, uralhatatlan. A karriervágy valahogy kódolatlan maradt a génjeiben. Szívesebben kapaszkodik a Weöres Sándor-i létezéslétrán föld és ég között, mint az intézményesített ranglétrán. Értékítéletében – ahogyan arra van más példa – mégsem a kánonokból kimaradtak, a csodabogarak, a meg nem értett zsenik felé húz a szíve. Üzenetei kifejtéséhez a „nagyokat”: Madách Imrét, Ady Endrét, Hamvas Bélát, Krúdy Gyulát, Ottlik Gézát, Márai Sándort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót választja apropóul. Vagy a magyar történelmet és hiedelemvilágot, a reneszánsz művészetet vagy éppen József Attilát. S bár hírhedett munkájában skrupulusok nélkül leplezi le a költőt övező legendák valótlanságait, mégis a retusálatlan kép sértetlenül óvja az esztétikai minőséget: egyik legnagyobb poétánknak tartja őt továbbra is.
    Talán legkényelmetlenebb felvetése így hangzik: „Megvan-e még a haza a magasban, a minőségi Magyarország?” Az írástudók felelőssége felületes megközelítésben mindössze annyi, hogy nyelvi világukat létrehozzák, új jelentéseket teremtsenek. Ha viszont arra gondolunk, hogy a metafizikai lényeg végül is nyelvileg megközelíthető és megosztható, s ha megértjük díjazottunk tételét, miszerint a magyar sors összekapcsolódik a szakralitással, akkor, ugye, a helyzet némileg zavarba ejtőbb… Mórocz Zsolt Babits Mihály nyomán vallja, hogy a nemzeti jelleg a szellemben keresendő, s tudja, hogy megújulni csak a hagyományból lehet. Nála a pozitív közösségi önkép megfogalmazása a magyarság számára visszatérő szándék, melybe természetes módon beletartozik a reális önismeret, és a gyászos magyar példatárból a továbbélést segítő tanulságok megértése.
   
Kedves Barátaim!
A Nagy Gáspár-díj átadására gyűltünk most össze. Ez nem csupán szakmai elismerés, elvileg az kaphatja, aki a névadó szellemiségét, etikai karakterét a maga módján megosztani, képviselni képes. Nos, jelen kőszegi illetékességű kiválasztottunk a baltavári-tilaji Gáspárt a „vasi hallhatatlanokkal” állította egy sorba: a hetyei Berzsenyivel, a zsennyei Békássy Ferenccel és a csöngei Weöres Sándorral.
Kérem, senki részéről ne legyen semmi fanyalgás: a helyi érték nélkül nincs „egyetemes” érték sem! Hogyan lehetne valaki becses általánosan, ha lokálisan nem az, hiszen – hála istennek, még – mindannyian helyhez-hazához kötődők vagyunk.
S ha generális minősítés kell, hát tessék: „Nagy Gáspár életművének jellegzetessége az a szelíd és kérlelhetetlen küzdelem, amit az igazság kimondásáért folytatott” – helyezi méltó magasba pályatársát Mórocz Zsolt. S nem kétséges, a felismert igazság kimondása maga a szabadság, melynek megéléséhez közelmúltunkban, a „nyelvcenzúra szögesdrótjai között” erkölcsi nagyság is kellett, avagy miként egy tiszta ember verselte: „a hűség és jellem párhuzamosai beérik egymást”.
Kedves Zsolt!
Meggyőződésed szerint „a nyelvet, a lét hajlékát valóban a költők, írók őrzik”. S azt is Te írtad: „Nemzeti önazonosságunk szorosabban függ össze nyelvünkkel, mint más népeké”, mert „gondolkodásunk meghatározója”, „világszemléletünk horizontja”. Meglehet ez is oka, hogy „a nemzeti érzés és a szabadságigény nálunk feltételezi egymást”. Íme hát, a további teendő összetett: nyelvet-nemzetet-függetlenséget egyszerre éltetni, ám a feladat, „ami az érzelmi részét illeti – hogy szavaiddal éljek –, roppant egyszerű: elkötelezettség a nemzet iránt”.
Törekedjünk hát e magától értetődő egyszerűségre!

Papp Endre

Elhangzott 2016. május 7-én Bérbaltaváron, a Nagy Gáspár Emlékházban tartott díjátadó rendezvényen.

2016
04.20

Felhívás nyári irodalmi táborra

A Nagy Gáspár Alapítvány 2009-es megalapítása óta legfontosabb céljának azt tekinti, hogy a 2007-ben elhunyt Kossuth díjas költő emlékét, emberi példaadását megőrizze, s az általa teremtett értékeket lehetőség szerint megismertesse az elkövetkező generációkkal is. Ennek érdekében újítottuk fel és rendeztük be múzeumnak a költő bérbaltavári szülőházát, amely 2013 őszétől látogatható.
    Az emlékházban az elmúlt években rendhagyó irodalomórákat és irodalmi táborokat rendeztünk. A középiskolások számára 2015-ben tartottunk 3 napos irodalmi tábort.
    Idén június 20-24 között szervezünk a középiskolás korosztály (9-12. évfolyamos tanulók) számára irodalmi nyári tábort, melynek programját alább részletezzük.
    A táborban a diákok számára teljes ellátást biztosítunk (reggeli, ebéd, vacsora), szállásuk a csehimindszenti zarándokházban lesz. A Bérbaltavár-Csehimindszent közötti szállításukról mi gondoskodunk. A táborba jelentkező diákoknak csak a Bérbaltavárra való megérkezésüket és onnan a hazaútjukat kell megszervezni.
    A jelentkezéseket május 30-ig kérjük e-mailban a nagy.gaspar@t-online.hu vagy a pelyach.istvan@gmail.com címekre elküldeni.
A táborral kapcsolatban a 70 312 2677 vagy a 30 274 5249 telefonszámokon érdeklődhetnek. A nyári tábor optimális létszáma kb. 15 fő, ezért a beérkezés sorrendjében tudjuk elfogadni a jelentkezéseket.

Nagy Gáspár Irodalmi Tábor, 2016

Helyszín: Bérbaltavár, Nagy Gáspár Emlékház
Szállás: Csehimindszent (a reggeli és esti utazást Csehimindszent és Bérbaltavár között biztosítjuk)
Időpont: június 20-24.
Érkezés: 2015. jún. 20. hétfő de. 11 óráig Bérbaltavárra
Hazautazás: jún. 24. péntek 16 óra után

Június 20. hétfő

11.00 – 12.00     Bemutatkozás, ismerkedés, drámaszituációs játékok
Foglalkozásvezető: Rajner Ágota művelődésszervező
ebéd       
14.00 – 15.30     Az Emlékház bemutatása
        Foglalkozásvezető: Nagy Gábor költő, irodalomtörténész
16.00 – 17.30     „Engem csak a vers véd…” Nagy Gáspár rendszerváltó verseihez
        Előadó: Dr. Petrik Béla irodalomtörténész, jogász
vacsora
19.00 -        Csehimindszenten a szállás elfoglalása   
19.30 -         Mindszenty József szülőházában a kiállítás megtekintése
        Előadó és házigazda: Fukszberger Imre Csehimindszent polgármestere

Június 21. kedd
reggeli
9.00 – 10.30    Drámapedagógiai foglalkozás
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota, Nagy Gábor
11.00 – 12.30    „Aki nincs ellenünk, az velünk van?” - A Kádár-korszak történeti áttekintése
        Előadó: N.Pál József irodalomtörténész
ebéd
14.00 – 17.00    Templom – színpad - kínpad - A színház hivatása és az 1950-es évek
Előadók és foglalkozásvezetők: Ablonczy László, a Nemzeti Színház volt igazgatója és Kubik Anna színművész
17.00 -      Biciklitúra Nagytilajba Nagy Gáspár sírjához
        Túravezetők: Leskó István és Szita László – SÁNC Kulturális és Turisztikai Egyesület
vacsora

Június 22. szerda
reggeli
9.00 – 10.30    Drámapedagógiai foglalkozás
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota, Nagy Gábor
11.00 – 12.30      „A párttal, a néppel egy az utunk” – A Kádár-korszak a mozgalmi dalok tükrében 
        Előadó és foglalkozásvezető: Pelyach István történész
ebéd
14.00 – 15.30    „Innen van legmesszebb az ég.” Ratkó József életműve és kapcsolata Nagy Gáspárral.
Előadó: Jánosi Zoltán irodalomtörténész
16.00 – 17.30   Bérbaltavártól New Yorkig Nagy Gáspár verseivel
        Foglalkozásvezető: Nagy Gábor
vacsora
        Tábortűz, esti beszélgetés, éneklés

Június 23. csütörtök
reggeli
9.00 – 10.30    Drámapedagógiai foglalkozás
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota, Nagy Gábor
11.00 – 12.30     A Kádár-korszak könnyűzenei élete és a hatalom (beat, rock, és ami azon túl van)
        Előadó: Riskó Géza író, újságíró
ebéd
14.00 - 15.30    Illusztrált történelem – A foglalkozáson a Kádár-korszakot próbáljuk közösen megérteni, s hogy jobban értsük, le is rajzolni
        Előadó és foglalkozásvezető: Orosz István grafikus, animációs filmrendező, író
16.00 -         A Vasvári Színjátszó Fesztivál előadása(i)nak megtekintése
vacsora Vasváron

Június 24. péntek
reggeli
9.00 – 10.30    Drámapedagógiai foglalkozás
Foglalkozásvezetők: Rajner Ágota, Nagy Gábor
11.00 – 12.30     Kézműves foglalkozás
        Foglalkozásvezető: Nagy Csapka Ivett
ebéd
14.30 – 16.00    A tábor értékelése - beszélgetés
16 ó után    hazautazás

A tábor a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
A táborban a részvétel térítésmentes, a jelentkezőknek az utazást a helyszínig és haza maguknak kell megoldani

Jelentkezni az alábbi e-mail-címeken lehet:
Szabó Márta - Nagy Gáspár Alapítvány - nagy.gaspar@t-online.hu
Pelyach István – pelyach.istvan@gmail.com

2016
04.18

Rendelkezés az adó 1%-áról

Köszönjük, ha a befizetett személyi jövedelemadója 1 százalékával segíti a Nagy Gáspár Alapítvány céljainak megvalósítását, a bérbaltavári Nagy Gáspár Emlékház fenntartását.
Az Alapítvány adószáma: 18724453-1-13
2015
10.15

Köszönet

A 2014. évről rendelkező személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 188144 Ft-ot kapott az Alapítvány. Köszönjük Támogatóink hozzájárulását az Alapítvány munkájához.
2015
05.09

A Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat 2015-ben Tóth László Dunaszerdahelyen élő költő, író műfordító kapta

„A Tóth László nevéhez újabban társított toposz szinte már közhely: ő az a (cseh)szlovákiai magyar költő (művelődéstörténész et cetera), aki Magyarországon született, s legtermékenyebb két évtizedét ugyancsak ott, szülővárosában, Budapesten töltötte, ma pedig (ismét) Szlovákiában él – de magyar állampolgárként” – így kezdi Filep Tamás Gusztáv Tóth Lászlóról szóló kismonográfiáját. Hogy alkotói pályáján hányféle területen és formában – eszmetörténet, irodalomtörténet, esszé, költészet, gyerekirodalom, műfordítás, folyóirat- és könyvkiadás, színháztörténet, művelődéstörténet – alkotott és munkálkodott, nagyon nehéz lenne egyetlen lexikon-szócikkbe beleszorítani. Akkor maradjon a rövid meghatározás: Tóth László a tágabb értelemben vett szlovákiai magyar irodalom mindenese és bolygó hollandija.
Budapesttől Pozsonyig, nagyjából kétszáz kilométeren belül, a természetes családi, szülőföldi vonzáskörzetben zajlik az élete. De nemcsak azért lett több országnak is állampolgára, ahogy egyébként a kárpát-medencei magyarok milliói, akiket a trianoni döntés kisebbségi sorsba taszított, mert a határok elvándoroltak fölötte, hanem mert Tóth László maga is vándorolt a határokon át meg ellenük. Mert a politikai helyzet kényszerítette, s mert hiányoztak azok az intézményi keretek, vagy nem voltak alkalmasak annak a temérdek munkának az elvégzésére, amelyre az életét tette: a saját költői életmű megépítése mellett a szlovákiai magyar irodalom értékeinek föltárására, közvetítésére és méltó megismertetésére. Úgy járt, mint az egyszeri ezermester: ha házat akart magának, akkor nekilátott és az alapoktól a kéményig mindent megépített maga.
*
Tóth László magyar állampolgárnak születik Budapesten, 1949-ben. Édesapját korán elveszti, édesanyjával 1954-ben visszaköltözik szülőfalujukba, az akkor Csehszlovákiához tartozó, színmagyar faluba, Izsára. Révkomáromban érettségizik, majd Pozsonyban beiratkozik a Közgazdasági Főiskolára, de inkább a magyar irodalom, kultúra szolgálatában szegődik. Csatlakozik a frissen alakult
Az ötvenhatos forradalom után ugyanis izgalmas szellemi mozgás indul el Csehszlovákiában. Tőzsér Árpád, Dobos László és Cselényi László költők, írók nevéhez és az Irodalmi Szemle folyóirathoz kapcsolódik a magyar irodalom, szellem magára ébredése, önszerveződése. Az Irodalmi Szemlének Tóth László is szerkesztője lesz. A lap rendszerese közli a fiatal tehetségeket, itt nevelődik ki az új, európai horizontú nemzedék, melynek legjelentősebb képviselője Tóth László, Varga Imre. Névadója antológiájuk, az irodalomtörténeti jelentőségű, legendás Egyszemű éjszaka 1970-ben Tóth László szerkesztésében jelenik meg.
Az 1968-as prágai tavaszt azonban, amely Nagy Gáspár számára is eligazító és katartikus hatású, a rendszerváltozásig tartó husaki sötétkorszaknak is nevezett visszarendeződés követi. Fölerősödnek a magyarellenes nacionalista, soviniszta erők, szisztematikusan lehetetlenítik el a szabadabb szellem képviselőit. 1980-ban az Irodalmi Szemle közli Tóth Lászlónak a Feljegyzések egy én-ontológiához című versét, amelynek ürügyén az állampárt normalizátorai precedens botrányt gerjesztenek; a szerkesztőséget jelentős pénzbüntetésre ítélik, Tóth Lászlónak pedig el kell hagynia a lapot. Tóth László, nem magánáldozat volt, valószínűleg Moszkvában döntöttek az el-, le- ill. fölszámolásokról, ugyanis ekkortájt függesztették föl a budapesti Mozgó Világ és az újvidéki Új Symposion működését is.
Egzisztenciája ellehetetlenül, 1985-ben, lemondatva a csehszlovák állampolgárságról, névházassággal áttelepül Magyarországra, vagyis visszahonosodik szülővárosába, Budapestre. És, mintha gát szakadna át, minden erejét a (cseh)szlovákiai magyar múlt tisztázására és értékeinek föltárására, nyilvánosságra hozására fordítja - elképesztő termelékenységgel tárja fel a régió múltjához, hagyományához kapcsolódó forrásokat.  Feldolgozza a huszadik századi (cseh)szlovákai magyar kisebbség-, irodalom-, sajtó-, színház- és művelődéstörténetét. Fölkutatja és közreadja a (cseh)szlovákiai magyarság „hontalanság éveinek” nevezett rettenetes korszakát: 1945-ben az úgynevezett kassai kormányprogram a csehszlovákiai magyarságot kollektív háborús bűnösnek minősíti, megfosztja a magyarokat állampolgárságuktól, mintegy kétszázezer embert áttelepítenek Magyarországra, a többieket reszlovakizációra kényszerítek (azaz szlováknak), illetve Csehországba kényszermunkára deportálják.
Ennek a korszaknak a föltárásában Tóth Lászlónak vitathatatlan, irodalom- és kisebbségtörténeti jelentőségű az érdeme. Budapesten 1990-ben megalapítja a Regio című folyóiratot, amely a csehszlovákiai magyarság második világháborút követő kálváriájának dokumentatív földolgozását tűzi ki célul. Létrehozza az Ister könyvkiadót, és itt, illetve a Széphalom Könyvműhely majd a Kalligram Kiadó égisze alatt jelentette meg dokumentumok, vallomások sorát. Esszékben, tanulmányokban dolgozza föl a felejtésre ítélt, vagy már elfeledett éveket – sokat tett azért, hogy a felvidéki magyarság hiteles szellemi és erkölcsi képviselői, mint Peéry Rezső és Szalatnay Rezső, méltó helyet foglaljanak el az utókor emlékezetében.
*
Pályája elején Tóth László úgy fogalmazta meg ars poeticáját, hogy „Keresem a szubjektum helyét a történelemben, térben és időben. Főleg a történelmi összefüggések keresésének jegyében írtam, egyetemes szintézisben önmagammal.” Míg szakírói, szerkesztői, kiadói munkáját az analízis és szintézis, úgy költészetét a dinamizmus, kísérletezés, formabontás és a statikus, az állandó, a hagyományokhoz illeszkedő arányosságra való törekvés jellemzi. Költészetében a közép-európai, a nemzetek és kultúrák között, de azok együtthatásában is, saját hagyományából táplálkozó, kisebbségiként is meghatározott én belső világát kutatja föl. Az én ontológiáját és ontogenezis – a lét dilemmákkal, titkokkal, jelzésekkel súlyos titkát inkább, mint a sorsét.
Klasszikussá vált költeményében, a Mi történik a homokóra nyakában? címűben is ezt teszi: szétszed, lebont, majd összerak és újrarendez. Már első kötetében “Lexikon”-t ír, a világ enciklopédikus birtokba vételére törekszik, hogy aztán a beszédes Ithatkából Ithakába, vagy az Átkelés című köteteiben éppen a folyamatok lezárhatatlanságát, a határokon való átlépés, a határok meghaladásának szükségességét hangsúlyozza.
Az 1980-ban az Irodalmi Szemlében megjelent verse, amit a szerző „regénynek” nevezett, nem csak kiadáspolitikai hírhedtsége miatt lett az év eseménye – elsősorban borzongató költészeti, szemléleti mássága, radikális újszerűsége miatt.
Maga a vers az Istentelen színjáték című nagykompozíció része – a kötet hosszas huzavona, csonkítás után végül 1983-ban jelenhetett meg, az év(tized)ek során grandiózus trilógiává bővült. Valójában egy olyan, formabontó formai vázat épített föl, amelyre a 20 századi én egyszerre groteszk és tragikus pokoljárásának teljes metszetét ráépíthette. A szerkezethez az avantgárd hetvenes-nyolcvanas években fölújított közép-európai technikáját, és a világlíra sokféle útkeresésének eredményeit is fölhasználta. Vladimír Holan, Zbigniew Herbert, Tandori Dezső, Domonkos István, Szilágyi Domokos groteszk versnyelve mellett Csoóri Sándor, Juhász Ferenc és Nagy László látomásos szürrealizmusának, líraiságának az esztétikai tapasztalatait is magához alakította, ekként hozva létre egy kivételesen impozáns és erőteljes költészeti szintézist.
Új verseiben is merészen kísérletezik. Játszik a formával, hagyománnyal, megőrizve és gazdagítva az elvont gondolatiság, az anyagszerű tárgyiasság, és az érzékeny líraiság stílusalkotó jellegzetességeit, de egyre inkább a bölcseleti líra irányába építi – s tán mondhatom – tetőzi be költői életművét, amely az ezredforduló egyetemes magyar irodalmának megbecsült értéke.
*
Tóth Lászlónak közel félszáz önálló könyve, több tucatnyi válogatása, műfordításkötete, gyermekkönyve jelent meg eddig. Többször elnyerte a Szlovák Irodalmi Alap és a Madách-Posonium díját, életművét Fábry Zoltán-, Péterfy Vilmos-, József Attila-díjjal illetve Esterházy János emlékéremmel ismerték el.
Egyik prózakötetének ezt a címet, alcímet adta: Egy öngyűjtő feljegyzései. Eszmék rögeszmék, toposzok. Mik is hát Tóth László rögeszméi? Azt hiszem, leginkább a folytonosság és a folytathatóság dilemmája. Írói és személyes sorstapasztalata szerint is kölcsönösen egymást meghatározó és inspiráló szellemi életkapcsolatban áll a jelen a múlttal. Az e kölcsönösséget szem előtt tartó irodalom hiteles művei pedig időben és térben megteremtik a világban való otthonosság érzésünket, megerősítik személyes és nemzeti identitásunkat.
    Legutóbbi levelében azt írta nekem Tóth László, hogy „Megcsináltam, 2023-ig (73 éves koromig – családomnál ez a kritikus év), évente miket kell(ene) befejeznem,  ha sikerül, akkor volt értelme eddig is,  ha netán lenne még utána, az már a terven felüli ráadás.” – Mit mondhatnék? Ha eztán semmit nem tenne hozzá, akkor is kész az életműve. Nem kívánhatunk mást a méltán megérdemelt Nagy Gáspár-díj mellé, adja meg az Isten a terven felüli ráadást is – Laci bírni fogja!

Pécsi Györgyi


Elhangzott 2015. május 9-én Budakeszin az Erkel Ferenc Művelődési Központban a Díj átadásán

2015
04.20

Rendelkezés az adó 1 százalékáról

Hálásan köszönjük, ha a befizetett személyi jövedelemadója 1 %-ával segíti a Nagy Gáspár Alapítvány céljainak megvalósítását, a bérbaltavári Nagy Gáspár Emlékház fenntartását.
Az Alapítvány adószáma: 18724453-1-13


2014
10.13

Köszönet

A 2013. évről rendelkező személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 159 056 Ft-ot kapott az Alapítvány. Köszönjük Támogatóink hozzájárulását az Alapítvány munkájához!
2014
08.21

Tábor a Nagy Gáspár Emlékházban

 „Könyvet kézbe venni, felütni, lapozni, aztán belemélyedni. Cipelni buszon, villamoson, vonaton, repülőn s olvasni elmélyülten. Átélni, sírni, zokogni, a hősökkel meghalni, föltámadni. Egyetlen soron csöndben merengni, beleszeretni… És végül megrendülni, többnek és jobbnak lenni. Egyáltalán: lenni, tudni, okosodni.” (Nagy Gáspár)

Augusztus 21-23 között a Nagy Gáspár Alapítvány 3 napos tábort szervezett az Emlékházban. A táborba felső tagozatos 11-15 éves diákok jöttek Bérbaltavárról és a környező településekről; Nagytilajból, Csehiből és Csehimindszentről.  A 3 nap során megismerkedtek az Emlékház kiállításával, rendhagyó irodalomórán a költővel és néhány versével. Levetítették a költő szülőföldről szóló filmjét, ennek kapcsán beszélgettek a hazaszeretet témájáról a magyar irodalomban, valamint saját szülőföld élményeikről. A tábor programját színesítette a diaképes vetítés a magyar betyárvilágról - a környék erdeiben élt Sobri Jóska nyomán. Mindeközben sok-sok mozgásos és szellemi játékot játszottak, drámapedagógiai foglalkozásokon vettek részt a diákok.
A fiatalok programjait az Alapítvány kurátorai, alapítói szervezték: Gergye Rezső népművelő, Nagy Gábor költő, irodalomtörténész, Nagy Réka könyvtáros, Pelyach István történész. Meghívott előadó volt N.Pál József irodalomtörténész, s a diákoknak igazi élményt jelentő játékos foglalkozások főrendezője Rajner Ágota művelődésszervező volt.

2014
05.04

Születésnapi megemlékezés Bérbaltaváron

Nagy Gáspár születésének 65. évfordulóján az Alapítvány emlékező rendezvényt tartott Bérbaltaváron.  A program szentmisével kezdődött a bérbaltavári templomban, melyet Borján Elréd bencés atya mutatott be, orgonán kísért dr. Jobbágy Károly, bencés öregdiák, az oltár előtt a költő pannonhalmi osztálytársai minisráltak.
A szentmise után - a nagyon szeles időjárás miatt – a rendezvény a templomban folytatódott. Pelyach István, az Alapítvány elnökének üdvözlő szavai után V.Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője, vidékfejlesztésért felelős államtitkár mondott köszöntőt, méltatta a költő jelentőségét, szellemi hagyatéka gondozásának fontosságát.
Az irodalmi műsorban Papp Ágnes népdalénekes, a Teleszterion Színházi Műhely tagjai, valamint bérbaltavári és nagytilaji versmondó diákok szerepeltek.
Először került átadásra az Alapítvány Kuratóriuma által – Budakeszi és Vasvár városok Önkormányzata, a Hitel folyóirat és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei  Szakközépiskola és Kollégium támogatásával – alapított Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj. A díjat Monostori Imre, a díj odaítélésére létrehozott kuratórium elnöke adta át Falusi Márton költőnek. A díjazottat Nagy Gábor költő, a Nagy Gáspár Alapítvány kurátora méltatta. A program az Emlékház udvarán szerény vendéglátással folytatódott.
A nap zárásaként a nagytilaji temetőben virágot helyeztek el a költő sírjára.

2014
05.04

A Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj első kitüntetettje Falusi Márton

Versvégtelent épít
A költő dicsérete

Nem is adódhatott volna megfelelőbb alkalom, hogy kimondjam, amit már régóta sejtek Falusi Márton költészetével kapcsolatban: a mai kortárs költészet egyik legizgalmasabb kísérlete buzog, forr versei kémcső-rendszerében, könyvei laboratóriumában.
    S már vonnám is vissza e suta képet, mely fehér köpenyben, borzas hajú tudósként, steril szobában láttatná a költőt. Nyúlnék a kézenfekvőbb metaforához, emlegetve világutazó garabonciást, aki nem méricskéli, hanem bejárja az irodalmi hagyomány síkjait és magashegységeit, magába szívja a világtapasztalatot, amikor útra kel, hogy megértse, „miről is szól az Odüsszeia”, „körbe-körbe futni / a szélesség és hosszúság jegygyűrűin / tengerszint alatt feltámadás mögött”.
    Kísérlet vagy világutazásban hajszolt önmegismerés: csak részletei a kép egészének, nem adhatnak választ arra, mit is értettem azon, hogy ez a költészet izgalmas kísérlet. Talán a fogalmi közelítés segíthet. Falusi Márton metaforikus-retorikus alapszerkezetű verseket ír. Nagy László, Baka István, Orbán Ottó nyomdokain indult. S úgy újította meg e hagyományt, hogy a végletekig tágította a Nagy László-i metaforikus extenzitást, a bakai formai virtuozitást az orbáni iróniával ötvözte, s ösztönző elődjei – akik mellett Csokonaitól József Attilán át Kosztolányiig, Marsall Lászlóig sokakat említhetnénk – nyelvi játékait, egyáltalán: önfeledt játékosságát a legkülönbözőbb nyelvi regiszterek vegyítésével újítja meg. A Falusi-vers e különböző regiszterek metaforikus egymásra-építésével, az egymástól távol eső fogalmi tartalmak, világszeletek együtt-láttatásával teremt ismerősen is új világszerűséget.
    S ami e költészet újdonságának fontos része: ebben a végtelen világ-labirintusban nem vész el a költői én, a személyesség, a személyiség. Az a személyiség, amely egyszerre mutatkozik meg belülről, mintegy kifordítva héjából az én magvát, és kívülről, közösségi-társadalmi összetettségében. Ahogy egyik értő kritikusa, Papp Endre fogalmaz: „A vers alanyának társadalmi alteregója is belép a költői térbe. A kettős szituáltság (…) nagy távolságra lévő minőségeket hangol össze.”
    A költői én társadalmi és társadalomra hangoltsága sok rokon vonást mutat Nagy Gáspár költészetével is. Nagy Gáspár a szellemet gúzsba kötő diktatúra tántoríthatatlan kritikusa volt – Falusi Márton a szellemet a silányság szabadságával degeszre tömő konzumdemokráciáé. Nagy Gáspár fanyar humora is visszfénylik Falusi Márton szatirikus képeiben. „mintát nem te választasz a történelem tetoválószalonjában”, figyelmezteti magát s minket. Olyan világot láttat, ahol sikk „szórólapozni az üdvözülést”, ahol a „derék Bürger sohasem szemetel, / betömi a BURGERT utolsó falásig”. Nem megítélő hatalom a költő, önmagára is iróniával tekint: „ennél a sornál csettint, robotköltőre kapcsol”.
    „húsod egy versvégtelent épít”, írja egyik versében Falusi Márton. E végtelen szakaszai: négy verseskötet és egy esszékötet. A verseskötetek címei egymás után olvasva mintha történetet mesélnének: Hazáig látni; Rádnyitva ablak, ajtó; Fagytak poklaid; Albérleti fordulónap. Esszékötete: Virágvasárnapi zsákbanfutás. Ebben írja, címében is (Mennyi filozófiát bír el a költészet?) jellemzően problémafelvető, provokatív esszéje alaptéziseként: „... a költői megismerés az egyetlen, amely igazságtevő, de nem erőszakos.”
    Költői-írói programnak is beillik, már ha programot várna tőle bárki is. Pontosabb Papp Endre jellemzése: „Lázadás a költészet és az önazonosság méltóságáért!”
    Falusi Márton huszonegy éves, amikor megjelenik – a Stádium Kiadó gondozásában – első verseskötete. Már ekkor nyilvánvaló tökéletes mesterségbeli tudása (nem utolsósorban mesterének, Léka Gézának köszönhetően). Az elmúlt tíz évben kiteljesedett pályája. Aki sokunk, Nagy Gáspár számára is ígéret és reménység volt, beérkezett. Falusi Márton költő, esszéíró, a Hitel szerkesztője a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díj első kitüntetettje.

Nagy Gábor

*Elhangzott a Díj átadásán Bérbaltaváron, 2014. május 4-én

2013
12.12

Köszönet

A 2012. évről rendelkező személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 118 770 Ft-ot kapott az Alapítvány. Köszönjük Támogatóink hozzájárulását az Alapítvány munkájához!
2013
09.28

Megnyílt a Nagy Gáspár Emlékház Bérbaltaváron

Szeptember 28-án ünnepélyes programmal megnyílt a Nagy Gáspár Emlékház Bérbaltaváron, a Rákóczi Ferenc u. 33. sz. alatt. A költő bérbaltavári szülőházának emlékházzá avatása széleskörű támogatás eredményeként valósulhatott meg.

A ház felújítási munkáit a Nagy Gáspár Alapítvány végeztette el, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó támogatások körében elnyert Leader pályázat megvalósításával.
Az utófinanszírozásos pályázat lebonyolítását a költő barátainak kamatmentes hitelnyújtása tette lehetővé.
A térségi önkormányzatoktól – Vasvár, Bérbaltavár, Nagytilaj -, a kistérségi társulástól, a Göcsej-Hegyhát Leader csoporttól jelentős szakmai, tanácsadói támogatást kapott az Alapítvány.

A felújított házban a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai rendezték be a „Valaki ír a kezeddel” című kiállítást, mely a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatásával valósult meg. A kiállítás forgatókönyvét az Alapítvány kurátorai írták. A ház belső berendezésének felújítását a Savaria Múzeum restaurátorai végezték el.

A kiállítás április 1. és október 31. között tart nyitva.

Nyitvatartási idő:

szerda, péntek 13-17 óra

szombat 9-13 óra


Egyéb időpontokban bejelentkezés a 06 30 509 3439-es telefonszámon.  
2013
06.30

Meghalt Görömbei András

„Non recuso laborem”

Dr. Görömbei András (Polgár, 1945. február 5. – Budaörs, 2013. június 30.)

Életének 68. évében elhunyt Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a népi írók és a népi irodalom, valamint az összehasonlító irodalomtudomány kutatója és tudósa, irodalomtörténész, generációk mentora és nevelője, folyóirat-szerkesztő.

A polgári parasztcsalád sarjaként – kényszerűségből, hiszen állami középiskolába nem vették fel - a győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1963-ban. Egyházi iskolából érkezve, édesapja 1956-os szerepvállalása miatt különösen nehéz helyzetben felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Karára, ahová végülis magyar–orosz szakra felvételt nyert. Itt 1968-ban, 1970-ben pedig német szakon szerzett tanári diplomát, s ebben az évben védte meg egyetemi doktori disszertációját is a felvilágosodás- és reformkori magyar irodalom történetszemlélete témakörében. Első diplomájának megszerzése után a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanára lett, majd 1970-ben a KLTE modern magyar irodalom tanszékén kapott tanársegédi állást Barta János mellett. 1975-től adjunktusként, 1981-től docensként oktatott. 1992-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. Ugyanekkor a tanszék vezetésével is megbízták. 1993-ban megválasztották az egyetem oktatási rektor-helyettesévé, majd 1995-ben az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be. 1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem, 1996 és 1997 között pedig a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott. Az egyetemen 20. századi magyar irodalomtörténetet, illetve irodalomelméletet tanított.

1978-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi (a csehszlovákiai magyar irodalom története), 1992-ben pedig akadémiai doktori értekezését (Nagy László költészetéről). Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának, illetve 1998-ban az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. A Nemzetközi Magyar Filológia Társaság választmányának tagja, Helsinkiből hazatérése után, 1992-től a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt. Alapításától kezdve, a Nagy Gáspár Alapítvány elnöke.

Fő kutatási területei az összehasonlító irodalomtudomány és a népi írók, valamint a népi irodalom, népi mozgalom. Cikkei, tanulmányai 1967-től jelennek meg rendszeresen különböző folyóiratokban, lapokban. Életművében, amelynek középpontjában a nemzet fogalma, a magyarság sorskérdései álltak, három kiemelkedő célterülete volt, ahogyan Jánosi Zoltán fogalmazott: „Az első a múlt században kétszer is új határok közé szorított Magyarország sorskérdéseire tekintő progresszió. A második az ezt kifejező gondolatok patakja, az érthető, ékes és mindenkihez odaérkező magyar nyelv. A harmadik pedig a határokon túli magyarság szolgálata.” A szétdarabolt nemzet szellemi egységének helyreállítása.

E hármasság jegyében született meg monográfiáinak sora: Sinka Istvánról (1977), Sütő Andrásról (1986), Nagy László költészetéről (1992, 2005), Csoóri Sándorról (2003, 2010), Nagy Gáspárról (2004, 2009). Elsők között dolgozta fel szisztematikusan a határon túli magyarság irodalmát, összefoglaló munkái úttörő jelentőségűek voltak, s e munka keretében kísérletet tett a magyar irodalom egységes, határokon átlépő rendszerének kialakítására, vette számba a magyar nemzeti irodalom tartományait, amelybe Erdély irodalma éppúgy beletartozott, mint a Felvidéké és Kárpátaljáé, vagy éppen a nyugat-európai, amerikai magyar emigrációé: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980 (1982), A hetvenes évek romániai magyar irodalma I–II. (Bertha Zoltánnal, 1983), Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai (1984), Napjaink kisebbségi magyar irodalma (1993), Kisebbségi magyar irodalmak (1997), Nemzetiségi magyar irodalmak az ezredvégen (szerk., 2000). Mindeközben a népi irodalom, a nemzeti sorskérdések és a nemzettudat, a harmadik út egyik legjelentősebb esszéistája, kötetek sorában jelölve ki a legfontosabb irányokat, kérdéseket: „Ki viszi át…?” (1986), A szavak értelme (1996), Létértelmezések (1999), Irodalom és nemzeti önismeret (2003), Csak az igazat (Tanulmányok Illyés Gyula születésének centenáriumán, 2003), Azonosságtudat, nemzet, irodalom (2008), Sors és alkalom – Válogatott beszédek és vallomások (2008), Nemzeti önismerete (2011), Irodalom, nemzet, harmadik út (2012).

Díjakat, hivatalos elismeréseket csak a rendszerváltás előszele és az azt követő időszak hozott számára: Alföld-díj (1985), József Attila-díj (1987), Csokonai-díj (1988), Tamási Áron-díj (1997), Kossuth-díj (2000), Tiszatáj-díj (2000), Arany János-díj (2004), Hídverő díj és Szilárd Leo Díj (2005), Deák Ferenc kutatási díj (2009, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány), Kölcsey-díj (2011) és halála előtt egy héttel, a Magyar Örökség Díjat kapta meg (2013).

Munkássága a népi-nemzeti irodalomhoz kötődött, ahhoz a sajátosan magyar szellemi áramlathoz, amely a kommunista internacionalista, később a baloldali liberális, a nemzeti sajátosságokat és jellemvonásokat kiiktató világképével szemben a társadalom többsége számára az organikus nemzeti társadalom- és gazdaság alapeszményeit képviselte, s mutatott rá a nemzeti közösség számára idegen, a kommunista mozgalom minden erkölcsi és etikai szabályt felülíró nézeteinek tarthatatlanságára. Írásaiban a szolidaritáson és igazságosságon, a görög-római filozófián, továbbá a kétezer éves kereszténységen alapuló rendet hirdette, amely magába építette a modern európai fejlődés eredményeit, ugyanakkor választ adott a kor kihívásaira, figyelembe véve a nemzeti hagyományokat és sajátosságokat. A családi házból és a bencés iskolából hozta magával az emberi egyetemességet jelentő katolicizmus kultúráját, azt az életprogramként is alázattal vállalt küldetést, hivatást, amely az igazság keresését, az igazság szolgálatát jelentette. Halálával egy irodalomtörténeti korszak zárult le, halála ma még fel nem mérhető veszteség számunkra.

Dr. Petrik Béla

2012
12.03

Köszönet

A 2011. évről rendelkező személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából 135 651 Ft-ot kapott az Alapítvány. Köszönjük Támogatóink hozzájárulását az Alapítvány munkájához!
2012
02.23

Rendelkezés az adó 1 százalékáról

Hálásan köszönjük, ha a befizetett személyi jövedelemadója 1 %-ával segíti az Alapítvány céljainak megvalósítását.
Az Alapítvány adószáma: 18724453-1-13
2011
09.21

Tájékoztatás és kérés

Kedves Barátunk!

Idén tavasszal örömmel adtunk hírt arról, hogy a Nagy Gáspár Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum együttműködésében elkezdődik Nagy Gáspár, Kossuth-díjas költő – pannonhalmi bencés diák – bérbaltavári szülőházának emlékházzá alakítása. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Irodalmi Emlékház programjához készültünk pályázattal – azonban sajnálatos módon a NEFMI a korábbi évek gyakorlatával ellentétben kizárta az alapítványi fenntartású irodalmi emlékhelyeket a pályázatból.

Az Alapítvány számára a közeljövőben pályázati keretek között – tájékozódásunk és reményeink szerint – reális lehetőség nyílhat a Nagy Gáspár Emlékház megvalósítására.
Nagy Gáspár bérbaltavári szülőházának felújítására és benne a kiállítás megrendezésére ún. LEADER fejlesztésként kerülhetne sor. A pályázattal elnyerhető támogatás maximum 5 millió Ft, mely utófinanszírozással kerül elszámolásra. Ez az összeg az emlékház fölújítását fedezheti, de a kiállítás megrendezésének teljes költségét már nem. Ugyanakkor sikeres pályázat esetén kötelezettséget kell vállalnunk az emlékház ötéves működtetésére.

A pályázatírók szükséges bevonására, a munkák előfinanszírozására és a jövőbeni működési kötelezettség teljes vállalására elégtelen az Alapítvány jelenlegi tőkéje. A szülőfalu, Bérbaltavár, illetve Nagytilaj (Nagy Gáspár végső nyughelye) halmozottan hátrányos helyzetű, elöregedett település, érdemi támogatást a két falu önkormányzatától nem remélhetünk. A kistérség központjának, Vasvárnak a kulturális és önkormányzati vezetése minden szakmai és emberi támogatást megad az Alapítványnak, de sajnos a város pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé az anyagi támogatást is.

Nagyon nehéz döntést vállaltunk azzal, hogy benyújtjuk pályázatunkat a Leader-programhoz. De látván az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, nem reménykedhetünk abban, hogy rövid időn belül megváltoznak a körülmények, és kedvezőbbek lesznek a feltételek.

Ezért kérjük, hogy lehetőségeihez mérten támogassa e közhasznú tevékenység megvalósítását. Minden, kis összegű támogatást is, szeretettel fogadunk. Az emlékház fölújítása és kialakítása ütemezetten történik. Amennyiben vállalkozása, szakmája illeszkedhet a munkákhoz, vagy valamely részterület fölújítását/kialakítását vállalná, kérjük, mielőbb jelezze.

Adományát a Nagy Gáspár Alapítvány bankszámlájára várjuk:

UniCredit Bank 10918001-00000086-00100014


Budakeszi - Bérbaltavár 2011. szeptember 21.


Nagylelkű támogatását hálásan köszönve:
        
a Nagy Gáspár Alapítvány Kuratóriuma
       

Kapcsolattartó: Dr. Petrik Béla

e-mail: bela.petrik@t-online.hu
telefon: munkaidőben 06 30 996 9545

2011
04.20

Felhívás

Tisztelt Látogató!
Kedves Barátunk!

Örömmel adunk hírt arról, hogy Nagy Gáspár bérbaltavári szülőházának emlékházzá alakítása a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben, a közeljövőben elkezdődik, a Nagy Gáspár Alapítvány a szükséges engedélyt megszerezte. Az emlékház kialakításának első – építészeti és kiállítási – tervei elkészültek.

A Nagy Gáspár Emlékház méltó emléket kíván állítani Nagy Gáspár kimagasló költői életművének és méltóképpen szeretné megjeleníti a költő életének legfontosabb mozzanatait és a szülőföldhöz való bensőséges kapcsolatát.

A Nagy Gáspár Alapítvány fontos feladatának tekinti, hogy a költő szellemi hagyatékát gondozza, ébren tartsa költészete iránt az érdeklődést, valamint gyűjtse a róla szóló és vele kapcsolatos emlékeket.

Kérjük, hogy segítse munkánkat!
Kérjük, hogy amennyiben birtokában van, juttassa el
- a Nagy Gáspártól kapott leveleket,
- azokat a fényképeket, amelyeken Nagy Gáspár – egyedül vagy társaságban – látható (a fényképek mellé rövid tájékoztató leírást kérnénk),
- bármely más, Nagy Gáspárhoz kötődő tárgyi emléket.
Az eredeti leveleket és fényképeket visszaküldjük a tulajdonosának.

Kérjük továbbá, hogy Nagy Gáspárral való személyes találkozásainak történetét, emlékeit írja meg, és juttassa el címünkre.

Nagy Gáspár költészetének utóéletét ápolva szeretnénk, ha az Alapítvány kapcsolatban maradhatna mindazokkal, akiknek különösen fontos Nagy Gáspár emberi és költői emlékezete, példamutatása.

Szeretnénk a jövőben rendszeresen hírt adni az emlékház sorsáról, illetve a Nagy Gáspár Alapítvány működéséről – ezért kérjük, hogy küldje el elérhetőségét, e-mail címét!

Levelezési címünk:

Pécsi Györgyi 1327 Bp., Pf. 67.
nagy.gaspar@t-online.hu



Támogató segítségét előre is köszönjük!           

Nagy Gáspár Alapítvány

2011
01.21

Nagy Gáspár szülőháza muzeális kiállítóhely lesz

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkára
2011. január 12-i keltezéssel,
MK/100589/2011 nyilvántartási számmal
A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. Törvény 39. § (2) bekezdésében foglalt jogkörben

MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYT adott a

NAGY GÁSPÁR EMLÉKHÁZ elnevezésű muzeális intézmény számára, melyet a kultúráért felelős miniszter az alábbi adatokkal vett nyilvántartásba:

A muzeális intézmény

Székhelye
: 9831. Bérbaltavár, Rákóczi Ferenc u. 33. Vas megye

Alapítási éve: 2011

Szalmai besorolása: Közérdekű muzeális kiállítóhely

Szakterülete és állandó kiállításának témája: Irodalomtörténet: Nagy Gáspár költő, író életét és munkásságát bemutató állandó kiállítás

A muzeális intézmény fenntartója: Nagy Gáspár Alapítvány 2092. Budakeszi, Felkeszi u. 17.

Szakmai irányító szerve: Nemzeti Erőforrás Minisztérium

2009
05.04

FELHÍVÁS

A Nagy Gáspár Alapítvány emlékház kialakítását tervezi Nagy Gáspár bérbaltavári szülőházában, amelyben emléket kíván állítani szerkesztői (HITEL folyóirat) és közéleti (Bethlen Gábor Alapítvány) munkásságának. Az emlékházat kulturális központként, irodalmi táborok színhelyeként kívánja működtetni. Az Alapítvány ezzel szeretné megőrizni és továbbvinni Nagy Gáspár költő, író, folyóirat- és rádiós szerkesztőnek a magyarság hagyományaihoz, a kereszténység örök értékeihez szorosan kötődő életművének szellemiségét. Az Alapítvány célja, hogy az életmű a nemzeti kultúra szerves részévé, annak eleven hagyományává váljon. Emellett támogatni és ösztönözni kívánja azokat a törekvéseket, melyek a magyar nép történelem során felhalmozott értékeit tudatosítják, őrzik és gyarapítják.
Az Alapítvány közhasznú minősítéssel rendelkezik.

BANKSZÁMLASZÁMA:    10918001-00000086-00100014

Kérjük, támogassa az Alapítvány céljait!

Kérjük, adja meg nevét és címét az alábbi elérhetőségeken, és a felajánláshoz csekket küldünk:

Postacím:      Nagy Gáspár Alapítvány 2092. Budakeszi, Felkeszi u. 17.
e-mail:           bela.petrik@t-online.hu

Köszönettel: Nagy Gáspár Alapítvány